Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Inventory of the Lettere e scritture Turchesche in the Venetian State Archives. (Ism.: Dávid Géza) IV/1040

1040 TÖRTÉNETI IRODALOM majd az önkényuralom (sajnálatosképp Ő is „neoabszolutizmust" emleget) és a kiegyezés utáni időszakra bontva vizsgálja. II. József türelmi rendeletét természetes módon emeli ki. Az egyházi unió egyik legfontosobb kerékkötőjét éppen az evangélikusságon belüli, a Konkordienformel-re visszamenő viták jelentették. Amíg a „lutheriek" sem tudtak a maguk soraiban egyöntetűségre jutni, hiábavalónak bizonyult minden, a svájci irányzatú evangélikusokkal való egyeztetés. A tanulmány írója kiemeli viszont az evangélikus vallású, württembergi Mária Dorottya, Habsburg József nádor hitvesének a protestáns egyházi unió érdekében kifejtett elévülhetetlen érdemeit, majd ír 1848-1849-ről és az önkény, illetve a helvét hitvallásúaknál egyházi névváltoztatással is járó dualista-kor idevágó problematikájáról. Hans-Christian Marier a román történészeknek a 19. századi magyar, erdélyi reformátusságáról kialakított nézeteivel foglalkozik. A románok „latinságának" „felfedezése", a Budával és Béccsel kialakuló szellemi kapcsolatok, a magyar nyomdák által románoknak kiadott könyvek mind ide sorolhatóak. A román történeti munkák többsége görögkatolikus szerzőktől származik, ám a 20. század elején már az ortodox románok is bekapcsolódtak. Maner természetszerűleg nem kerülheti meg Micu-Klein Ince és Sámuel munkásságát, hatását. Kimutathatóan a románság emancipációjának tisztán politikai ügyéhez kötődtek a felekezeti kérdések, viták, ellenségeskedések. Mintegy a konferenciakötet zárásaként két előadás szövegét tanulmányozhatjuk. Az első Balog Zoltán református lelkész, országgyűlési képviselő tollából származik. Személyes vonatkozásban szólt és írt a „kálvinizmus" magyarországi időszerűségéről. Bevezetőjében Hajdú Lajos két világháború közötti alföldi református mezővárosi lakosnak állít emléket. Megható, amint a lelkész-politikus ennek a számára oly meghatározó személyiségnek életútjáról, életfelfogásáról, református keresztyén hitéről ír. A tanulmány abban a tekintetben is személyes hangú, hogy „a keresztyénség nem egyenlő a balgasággal" ökumenikus gondolata értelmében — politikusként is — bátran szól a pártpolitikáról, Magyarország múltjáról, jelenéről, jövendőjéről, a református hit nemzetmegtartó erejéről. Végezetül Fata Márta és Millistis Máté közös cikkével találkozunk. Ez Kálvin Jánosnak a magyar emlékezetben való megjelenéséről szól. A calvini kifejezést magyar földön először a dél-erdélyi szászok használták, mégpedig elítélőleg a reformátusokra. Nagy érdeklődésre tarthat számot a 19. századi Kálvin-emlékünnepségek bemutatása egyházkerületről egyházkerületre haladva. Ennél is közelebb áll hozzánk az 1909. évi Kálmán-jubileum. Külsőségek és belsőleg megélt hit egészítették ki egymást. Fontos alfejezet a Horthy-korszak nemzeti megújulása idején a református teológiában végbemenő irányzatok magyarországi megjelenése. Legvégül a kommunista világ egyházakat elnyomó és megosztó politikájáról, majd Temesvár református hőséről, Tőkés Lászlóról olvasunk. A Fata Márta és Anton Schindling szerkesztésében megjelent konferenciakötet, noha mindeneknek előtte a német nyelvű, a „nyugati" olvasóközönségnek készült, számtalan hasznos tudnivalóval, új kutatási eredménnyel szolgál a magyar történésztársadalomnak is. Radó Bálint INVENTORY OF THE LETTERE E SCRITTURE TURCHESCHE IN THE VENETIAN STATE ARCHIVES Edited by Maria Pia Pedani Based on the Materials Compiled by Alessio Bombáéit (Islamic Manuscripts and Books, 1.) Leiden-Boston, Brill 2010. XLI + 232 o. A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR TÖRÖK LEVELEK ÉS IRATOK FONDJÁNAK KATALÓGUSA Az Oszmán Birodalommal évszázadokon át szoros, hol békés, hol ellenséges kapcsolatban álló Velencei Köztársaságba több csatornán kerültek török iratok. Egy részüket közvetlenül a szultánok írták a dózséknak, máskor a helyi, alkalmanként igen távoli fő tisztségviselők fordultak a városállam vezetőihez. Esetenként a konstantinápolyi velencei követek, a bailók révén érkeztek isztambuli dokumentumok, de véletlenszerűen, elfogott hírnököktől elszedett üzenetek is a köz-