Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen. Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918. (Ism.: Radó Bálint) IV/1036

TÖRTÉNETI IRODALOM 1039 lerajárvány alatti önfeláldozó szolgálatukról. A két nagy protestáns felekezet német bevándoroltjainak egy maroknyi, noha egyre örvendetesebben gyarapodó csoportja a látványosan fejlődő Pesten és Budán német mintára honosította meg a szeretetszolgálat tevékenység legfőbb pontjait. Ekképp alakulhatott meg a neves Bethesda-kórház is! Ennek előtörténetéről, megalakulásáról egészen részletekbe menő tájékoztatást nyújt a szerző. (A 299-314. oldalig újabb, ismételten nagyszerű magyarázatokkal ellátott „képgalériát" találunk a kötetben.) „A kálvinizmus mint politikai tradíció?" - sokat sejtető cím alatt öt tanulmányt találunk. Elsőként Szabó András Péter az ellenállási teóriának a Bocskai-szabadságharc alatti tartalmával és jelentőségével foglalkozik. Értekezik a tizenöt éves háborúról, amelyet ugyebár a német történetírás „hosszú török háború" néven emleget, a rendek és az udvar szembenállásáról, a szokásjogról, magáról a Hármaskönyvről, II. Rudolf császár és Mátyás főherceg testvérviszályáról, a hajdúk katonai szerepéről. Kiemeli, hogy a konfesszionalizálódásnak milyen elsőrendű szerep jutott. A zsarnokivá vált hatalommal szembeni ellenállási jog kérdését nemzetközi összefüggésrendszerbe ágyazva tárgyalja az előadó. Szíjártó M. István előadásának címe „A reformátusok és a 18. századi Magyar Királyságban tapasztalható rendi ellenállás - kérdés" volt. Elengedhetetlen módon tárgyalja a 18. századi magyar rendi dualizmus kérdéskörét, nagyon helyesen hangsúlyozva, hogy az uralkodókat abszolútnak nevezhető jog sem elméletben, sem gyakorlatban egyáltalában nem illette meg! Ezzel a megrögzött és sajnálatosképp meglehetősen elterjedt tévhittel már tényleg legfőbb ideje volna szakítanunk a magyar történetírásban. A szerző a prerogatívákat és a Magyar Királyság korabeli államberendezkedésének működési rendszerét részletezi. Ebben a szövegösszefüggésben jut megkülönböztetett szerephez a felekezeti kérdés. Zakar Péter „Kossuth - a magyarok Mózese" címmel közölt tanulmányt. Értekezik a Kossuth-kultuszról éppen úgy, mint az ágostai hitvallású evangélikusként a Sárospataki Református Kollégiumot megjárt későbbi kormányzó-elnökről. Ami az előbbit illeti, elsődlegesen a liberális irányultságú reformátorok körében kialakult Kossuth-tisztelet okait, összetevőit vizsgálta. Különlegesen érdekesnek ítélem a tanulmány azon részeit, ahol a francia forradalom hármas jelszavával és a többi vallásfelekezettel, köztük a zsidósággal hozza összefüggésbe Kossuth Lajos megkerülhetetlen személyét. Tőkéczki László már a dualista korszak reformátusságáról ír. Nagy hangsúlyt kap a kálvini meritokrácia, a magisztrátusok szerepe - ellentétben a sokszor parttalan demokráciával. Tisza István gróf, magyar királyi miniszterelnök, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka egészen új megvilágításban kerül a nyugati olvasóközönség elé. Éppen ideje - tehetjük hozzá... Julianne Brandt a magyarországi protestáns konfessziók érdekérvényesítő lehetőségeit, képességeit vizsgálja, visszamenve a többségiből kisebbségi létbe való átmenet korába. Nagy nehézségnek nevezi, hogy Felsőházban a 17-18. században nem volt a katolikus főpapsághoz mérhető jelenlétük, amely kép a későbbiekben változott. Érdekesek a Vormärz korára vonatkozó megjegyzései, miként a pártrendszerről és a szavazati jogról szóló alfejezet is. Rendkívül izgalmas a magyarországi protestáns választókörzetek választási eredményeinek áttekintése. A konferenciakötet utolsó nagy fejezete az idegenek és a „hazaiak" által kialakított képről szóló előadásokat, tanulmányokat tartalmazza. Ulrich A. Wien visszatekint a 16. és 17. századra, arra a történeti időszakra, amikor a dél-erdélyi szászok, akik a lutheri reformációhoz csatlakoztak, szembesültek a helvét konfesszió követőinek megjelenésével. Főként Krisztus Jézus Testének és Vérének az Úri Szent Vacsora sákrámentomában való jelenlétében való kérdése okozott sok vitát és törést a két felekezet között. A 17. században a szerző kifejezett, reformátusokkal szembeni evangélikus ellenszenvtől ír. Új fejleményt jelentett a református zsoltáros- és énekeskönyvek egyes dicséreteinek átvétele az evangélikus énekeskönyvbe! Bitskey István Pázmány Péternek a kálvinistákra és lutheránusokra vonatkozó vallásszabadságának kérdésével foglalkozik. Mint ismeretes, Pázmány maga is református családba született, majd a jezsuiták nevelték. A magyar protestáns reformáció nagy ismerője, Bitskey az országgyűlésekkel, a politikai történésekkel köti össze az általa kiválasztott téma vizsgálatát, mindvégig szem előtt tartva a bécsi udvar álláspontját, a megtűrés vagy vallási türelem dilemmáját. A magyar historiográfiából mindenekelőtt Benda Kálmán nézeteit idézi. Szerfelett érdekes Pázmány Péternek magáról Kálvin Jánosról kialakított véleménye, csakúgy, mint a magyar protestáns Biblia-kiadásokkal kapcsolatos állásfoglalásainak ismertetése. Kertész Botond az 1791 és 1914 közötti időszak helvét és ágostai hitvallású evangélikus felekezetei közötti egyesülési törekvésekről tartott előadást. A kérdést az 1848-ig terjedő korszakra,