Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen. Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918. (Ism.: Radó Bálint) IV/1036

1038 TÖRTÉNETI IRODALOM Kitér arra, hogy Bisterfeld édesapja református teológus volt, aki a ramista bölcselet hatása alá került, sőt, résztvevője volt a híres összreformátus Dortrechti Zsinatnak 1618-1619-ben. A fiatal Bisterfeld a neves Herborn után Svájcban, Angliában és Németalföldön folytatott hittudományi tanulmányokat. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem több közismert személyiséggel együtt Erdélybe hívta, hogy a Gyulafehérvári Kollégiumot akadémiára fejlesszék. Bisterfeldet második, kolozsvári születésű felesége és Erdélyben szerzett vagyona a fejedelemségben való maradásra bírta, ahol 1655-ben hunyt el. Nemrég Nagyszebenben egy értékes Bisterfeld-hagyatékra bukkantak. Számlák, táblázatok, könyv- és levelezési listák maradtak fenn ebben, továbbá Samuel Hartlib, danzigi születésű, Londonban élt polihisztor életművének jelentős része. Viskolczy Noémi tárgyalja Bethlen Gábornak és I. Rákóczi Györgynek a harmincéves háborúban való részvételét is. Szó esik Geleji Katona Istvánról, az európai protestáns egységtörekvésekről, Hugó Grotiusról, Mazarin bíborosról. Mindez Bisterfeld európai jelentőségét és Erdélynek ezen európai szintre emelkedését jelzi. Bisterfeld polihisztor volt, tudós református szellem, akit Lórántffy Zsuzsanna a legnagyobb elismerés hangján emlegetett. Bozzay Réka Debrecenből, korábbi kutatásai alapján megállapítja, hogy a magyarországi és erdélyi diákok több mint egy negyede valamelyik egyesült tartományokbeli egyetemet látogatott a 17. és 18. század folyamán. A 17. század első harmadától kezdve főként református hallgatók peregrináltak hittudományi tanulmányokat folytatandó, a 18. században már orvostant, jogtudományt, filozófiát és általános természettudományokat is hallgattak. Északon Franeker közismerten kedvelt célpont volt, ezt követte Utrecht, harmadik helyen pedig Leiden. A negyedik volt Groningen. A szerző írásában Leidenre összpontosít. Az első magyar hallgatók itt 1616 júniusában nyertek felvételt. A magyar peregrinus diákok 58,7%-a — amint az másodlagos forrásokból kiderül — a református felekezetekhez tartozott. A képzés nyilvános és magánórák hallgatásából és disputákból állt. Az ún. peregrinatio academica keretein belül egy és ugyanazon magyar nyelvű hallgató Leiden mellett gyakorta más észak-németalföldi felsőoktatási intézményt is látogatott. „Első kézből" ismerhették meg tehát a református teológián belüli legújabb irányzatokat (például az arminianizmust), Johannes Coccejus szerepét külön kiemeli Bozzay Réka, aki nagy teret szentel a Leideni Egyetem szellemi, hittudományos, de természettudományos ösztönző hatásának is, nem feledkezve meg, arról sem, hogy — amennyire lehetséges — a hazatértek itthoni életútját nyomon kövesse. Győri L. János a Debreceni Református Kollégiumnak a magyar kultúrára és politikára a 16-tól a 19. századig gyakorolt hatását vizsgálta. Cikkében általános ismertetőt ad a protestáns iskolarendszerről, Debrecen városáról és a protestáns reformációban betöltött kimagasló szerepéből, magáról a Debreceni Kollégiumról, amelynek három fontos fejlődési korszakát különbözteti meg a 16. és a 19. század közötti vizsgált időszakban. Kiemeli, hogy a debreceni diákok között is meghatározó volt a peregrinatio. A 18. század során kialakított, bevezetett új, debreceni képzési módszereket és a kollégiumban tanult leghíresebb személyeket is sorra veszi. Ha végigtekintünk a névsoron, az tényleg lenyűgöző képet ad elénk, remélhetőleg a „nyugati" olvasóközönséget is beleértve. Sipos Gábor Kolozsvárról A Nagyenyedi Református Kollégium jelentősége az erdélyi kultúrában a 17-től a 19. századig címmel tartotta meg előadását. A nagyhírű kollégium előtörténeténél Bethlen Gábor fejedelem törekvését jegyzi meg, miszerint létre kell hozni Erdélyben egy „academicum collegium seu gymnasium illustre"-t. Először Kolozsvár lett volna ennek helyszíne, ám az egykori minorita templom és kolostor, nem alakítatott át időben, ezért 1622 nyarán Gyulafehérvárott kezdte meg működését az intézmény, mintegy nyolcvan tanulóval. Bethlen Gábor német mintára nyomdát is létesítetett. 1629-ben meghívta Johann Heinrich Aisted, Johann Heinrich Bisterfeld és Filippe Ludwig Piscator herborni professzorokat. A török-tatár csapatok 1658. évi betörése nemcsak a székvárost, de a kollégiumot is elpusztította. 1662-ben Apafi Mihály fejdelem a kollégiumot és a nyomdát a kollégiumhoz tartozó birtoktestek központjába, Nagyenyedre költöztette. A szerző hosszasan sorolja az érdekesebbnél érdekesebb professzorok és hallgatók életútját. Csak egyet emelek ki: Isaac Basire-t, a lefejezett I. Károly angol-skót király udvari prédikátorát; az akkortájt éppen Konstantinápolyban tartózkodó anglikán teológust II. Rákóczi György Nagyenyedre hívta. A cikk szól a tanmenetről, annak változásairól és legfőképp a nagy patrónusok, Árva Bethlen Kata, Bod Péter és mások felbecsülhetetlen értékű támogatásáról. Géra Eleonóra Erzsébet a német ajkú reformátusok 19. századi jószolgálati tevékenységéről adott elő, amelyet Pest-Budán fejtettek ki. Bevezetőjében szól a korszak szociális problémáiról, kihívásairól. Olvasunk a diakónusok és diakonisszák karitatív tevékenységéről, az 1832. évi nagy ko-