Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 1019 Ezen kitérő után nézzük meg, hogy Bethlen Gábor fejedelmi tanácsa származás és társadalmi presztízs szerint miként oszlott meg. A kategorizálásnál az „erdélyi főnemességet" már az általam kiszélesített módon határoztam meg. Az „erdélyi nemesek" fogalma alatt azokat a többnyire egregius besorolású politikusokat értettem, akiknek elődei már az egységes (késő középkori) Magyar Királyság idején is az erdélyi vajdaságban éltek és a nemességhez tartoztak. „Második generációs" megjelöléssel illettem azokat, akiknek a szüleik telepedtek be Erdélybe, ők — Alia Mátyást kivéve — az elitben is családjuk második generációját képviselték. „Újrakezdőknek" azokat neveztem el, akiknek családja vagy esetleg ők maguk is birtokoltak már magnificusi címet, netán tanácsosi rangot, a politikai változások, háborúk, belharcok során azonban mind társadalmi státuszukat, mind pedig vagyonukat teljes egészében elvesztették, és újból kellett építeniük pályafutásukat. A „betelepülők" pedig értelemszerűen azok, akik már felnőtt fejjel váltottak országot, és a fejedelemségben építették ki új pozícióikat. A fenti diagram adatait összesítve megállapíthatjuk, hogy a 14 született erdélyi politikusra 4 második generációs, 5 újrakezdő és 9 homo novus jutott. Ilyen szempontból tehát — mint már korábban írtam — Trócsányi Zsolt végső konklúziója teljes mértékben megállja a helyét. A második generációsok jelenléte, akárcsak a homo novus politikusoké, egyértelműen jelzi, hogy az elit és ezen belül a tanács Bethlen korában is még mindig nagyon nyitott volt. Az öt újrakezdő viszont világosan mutatja az 1598 és 1613 közötti másfél évtized állandóan változó, zaklatott politikai-belháborús viszonyait. A betelepedők magas száma — amely az erdélyi államszerveződés korai szakaszára, valamint az 1568 és 1573 közötti évekre volt korábban jellemző —Bethlen Gábor uralkodása idején ismét kiugró értéket mutat, s a tizenöt éves háború pusztításaira és az elitet, a politikusi gárdát különösen érintő emberveszteségekre vezethető vissza. A Magyar Királyságból betelepülők nem csupán a fejedelmi politika és a magyarországi hadjáratok miatt, hanem a kialakult vákuumhelyzet kínálta kedvező lehetőségeknek köszönhetően tudtak szép karriert befutni. De — mint minden ehhez hasonló helyzetben — beilleszkedésüket és felemelkedésüket többségében valamilyen különleges szaktudásnak, elsősorban jogi és pénzügyi ismereteknek vagy éppen katonai tehetségüknek köszönhették. A fejedelmi tanács jellemzői Bethlen választási kondíciói előírták, hogy a fejedelem „tanácsosokat maga mellé mind a három nemzetből válasszon."7 8 Ha a három nemzet szempontjából vizsgáljuk a tanácsosi gárda összetételét, a már megszokott aránytalanságot tapasztalhatjuk mind a szászok, mind a székelyek kárára. A harminckét tanácsúr közül négy tartozott a székely, kettő pedig a szász nemzethez.7 9 Korszakokra bontva azt látjuk, hogy egyszerre kettőnél több székely tagja soha sem volt a ta-78 Approbatae Constitutiones i. m. 29. 79 A pályafutásukra vonatkozó adatokat 1. Cziráki Zsuzsa: A szász tanácsosok adattára., ill. Balogh Judit: A székely főtisztek adattára. In: Erdélyi méltóságviselők Bethlen Gábor korában i. m.
