Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 1015 zott: Bethlen korszakát a homo nouusok uralmának és a „régi" arisztokrácia alkonyának nevezte. A „régi" arisztokrácia hanyatlására bizonyítékként Kendy István és Szilvássy Boldizsár végső bukását hozta példaként. Mellettük Bethlen Farkast, Kamuthy Farkast, Béldi Kelement és Keresztessy Pált említette név szerint, mint olyanokat, akik a homo novusokkal szemben nem kaphatták meg a rangjuknak megfelelő sülyt. Az általa számon tartott harminc tanácsosból egyébként tizenkilencet sorolt az erdélyi „régi" arisztokráciához.6 9 Ha végiggondoljuk, hogy kiket számíthatott ebbe a kategóriába, illetve megvizsgáljuk a név szerint említett politikusok társadalmi helyzetét, azt látjuk, hogy a Trócsányi által használt „régi" arisztokrácia fogalom nem állja meg a helyét, sokkal inkább a 18-19. századi erdélyi főnemesség akkori összetételére, vezető családjaira alapozó visszavetítés. Ahhoz, hogy valós képet kapjunk a tanács társadalmi viszonyairól, először tehát azt kell megfogalmaznunk, hogy a fejedelmi korban mit tekinthetünk arisztokráciának. Sajnos Erdélyben nem olyan tiszta a képlet, és a fejlődési folyamat sem olyan jól követhető nyomon, mint a Magyar Királyságban. Talán ebből adódik, hogy az erdélyi főnemességgel, azon belül is a mágnási rend meghatározásával eddig mindössze két tanulmány foglalkozott részletesebben, Bonis György és Valentiny Antal közös munkája, valamint Szabó András Péter e folyóirat hasábjain nemrég megjelent, értékes és adatgazdag írása. Jellemző módon egyik szerző sem ezt a kérdéskört tűzte ki fő kutatási iránynak, más jellegű témájuk kidolgozása közben szembesültek a problémával. A Bónis-Valentiny páros két 16. századi mágnássá emelő oklevél ismertetése kapcsán bizonyította azt az akkor még nem evidens tényt, hogy az Erdélyi Fejedelemségben a nemességen belül, formálisan és jogilag is elkülönült egyfajta főúri rend. Mint létező kategóriát megemlítették a tanácsi rendet is, a két fogalom sajátosságaival, egymáshoz való viszonyával azonban nem foglalkoztak.70 Szabó András Péter Haller-kutatásai révén szembesült a probléma megoldatlanságával. Bár nem épített Bónisék ismeretanyagára, a Haller-levéltárban végzett kutatásai és az erdélyi Királyi Könyvek 1600-ig terjedő regeszta-kiadása alapján megírt összefoglalása jelenleg a legjobb és legrészletesebb megfogalmazása annak, amit az erdélyi főnemességről napjainkban tudni lehet.71 Számára már nem kérdéses a főúri rend létezése, de leszögezte, hogy mivel a fejedelemségben nem alakulhatott ki örökös főrendiség, ezért megmaradt a főnemesi réteg középkorból származó informális jellege. Ennek megfelelően a nemesség rétegződését a címzések alapján lehet elsősorban vizsgálni és a négy fő kategóriát felállítani: nemes (nobilis), vitézlő (egregius), nemzetes (generosus) és nagyságos (magnificus). 72 Szabót különösen a magnificus és a generosus kategória meghatározása és elkülönítése foglalkoztatta. A magnificusokat az erdélyi arisztokráciának tekintette, míg a generosusokvöl megállapította, hogy 69 Trócsányi Zs.: Bethlen Gábor hivatalszervezete i. m. 698-699. 70 Bónis György - Valentiny Antal: Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyve (1602). Kolozsvár 1947. 18-20. 71 Szabó A. P: A magyar Hallerek nemzetségkönyve i. m. 928-931. 72 Uo. 930.
