Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
1004 HORN ILDIKÓ gal, miközben a rendek nem annyira a fejedelem munkájának a segítését, hanem sokkal inkább az ellenőrzését és ellensúlyozását várták el a tanácstól. Bethlennek viszont az adott viszonyok között létfontosságúvá vált, hogy a tanácsosi testület ne tudja gúzsba kötni törekvéseit. Ezért alakította ki a tanácsban fellelhető másik, jellegében kevésbé homogén csoportot, amelyben két összetartó szálat fedezhetünk fel: egyrészt a hozzá fűződő rokonságot, másrészt a vele átélt közös múltat. Ez utóbbi részben a tizenöt éves háború csatáit jelentette, de még döntőbbnek számított az 1602 után megjelenő törökös politikában, Székely Mózes oldalán kifejtett közös tevékenység: a brassói csata (1603. júl. 17.), majd a török emigráció, végül Bocskai István mozgalmának együttes átélése. Ennek megfelelően ebbe a bizalmi körbe tartozott sógora, Rhédey Ferenc, a Kamuthy testvérek, két másodfokú unokatestvérének a férje: Balássy Ferenc és Péchi Simon, Mikola János, Keresztessy Pál, valamint a három Farkas: Bethlen, Cserényi és Alia. Közülük Péchi Simon az egyetlen, akiről nem tudjuk biztosan, hol tartózkodott, és mit csinált 1602 júliusa és 1604 novembere között. Ebben az időszakban Péchi önmagában még nem, csak valakihez kötődve volt jelentős tényező, ennek megfelelően Báthory Zsigmond fejedelem titkáraként veszítjük nyomát egészen addig, míg hasonló minőségben fel nem tűnik Bocskai István környezetében.31 Világosan látható tehát, hogy Bethlen Gábor tanácsában az a két politikai irányvonal feszült ismét egymásnak, amelynek véres ellentéte már a század első évei óta meghatározta az erdélyi politikai életet, és amelyet nem tudott közös mederbe terelni sem Bocskai István, sem Rákóczi Zsigmond, sem Báthory Gábor. A két tábor között természetesen találhatunk átfedéseket, hiszen Kornis Zsigmond szintén Bethlen tág rokonságához tartozott, Szilvássy Boldizsár pedig a török emigráció meghatározó alakja volt, míg a Kamuthyak katolizációjuk révén közelíthettek volna a másik félhez is, ám a politikai nézetek, a múlt sérelmei felülírták ezeket az esetleges kötődéseket. A két csoport közti résbe Bethlen vagy nagy presztízsű, de semleges pártállású figurákat (Gyerőffy János, Erdélyi István, Wesselényi István), vagy olyan alacsony sorból kifejezetten a szaktudásuk révén feltörekvő embereket (Kassai István, Kákonyi István) helyezett, akik számára teljesen egyértelművé tette, hogy igazán magas pozíciókba csak az ő hűségén és szolgálatában emelkedhetnek fel. Mivel világos volt, hogy a tanács két csoportja közötti, nagyjából kiegyensúlyozott erőviszonyokat kizárólag a tanácsoslétszám-emeléssel tudja a maga számára kedvezően alakítani, rendkívül fontossá vált a sorrendiség kérdése. Azt ugyanis teljesen elfogadható politikai és egyben friss törvénycikkelyekre támaszkodó érvekkel tudta védeni, hogy egy már kialakított létszámú tanácsba lépteti be korábbi politikai ellenfeleit, akiket az országgyűlés rehabilitált, és javaikba visszahelyezett. Sokkal nehezebb lett volna keresztülvinni vi-31 Dán Róbert: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon. Bp. 1987. 126-130. Az év végén az erdélyi rendekhez írt Bocskai-kiáltvány Szamosközy tulajdonában lévő példányára ismeretlen kéz rávezette: „Péchy Simon stylusa volt, ki azután erdélyi kancellárius volt Bethlen Gábor idejében..." Szamosközy István történetíró kézirata. (Magyar nyelvű kortársi feljegyzések Erdély múltjából) Szerk. E. Abaffy Erzsébet - Kozocsa Sándor. Bp. 1991. 202.
