Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 1005 szorít azt, hogy a tisztséget már korábban is viselő politikusokból álló teljes létszámú tanácsba belerakja az addig társadalmilag kevéssé nagy presztízsű saját rokonságát is. Az 1615-re létszámában jelentősen megemelt fejedelmi tanács összetétele tehát már Bethlennek kedvezett a várható politikai harcokban és döntésekben. Tulajdonképpen ez a módszer ugyanaz volt, mint amelyet az országgyűlésekkel kapcsolatban is alkalmazott Bethlen, ahol szintén a saját többségét megteremtve érte el akaratának keresztülvitelét. Ugyancsak a létszámemeléssel operált, tehát a kötelezően résztvevő és meghívandó országgyűlési tagok mellé fejedelmi meghívólevéllel annyi regalistát hívott meg (ebben ugyanis nem korlátozta semmiféle törvény), hogy egyszerű számszerű többséget alakított ki az országgyűléseken, és így már az ő akarata érvényesülhetett.3 2 1613 és 1616 között a fejedelmi tanács felduzzasztásával is ugyanez történt. Bethlen ügyes politikai taktikával átlépett a kialakult szokásrenden, de írott törvényt nem sértett, a rendeknek pedig nem volt egyéb alapjuk tiltakozni, hiszen a választási feltételekkel éppen ők növelték az új fejedelem ellenőrzésének és korlátozásának szándékával a tanács jogkörét. Egy különleges tényező a tanács új összetételében: a Partium szerepe A tanácson belüli erőviszonyok uralása létfontosságú volt Bethlen számára, mert a megválasztásának körülményei miatti felháborodás és elégedetlenség az amúgy is számottevő belső ellenzékét erősítették, miközben szembe kellett néznie a megoldatlan szászkérdéssel, valamint a Magyar Királysággal való diplomáciai viszonyt is rendeznie kellett.3 3 Személyi politikáját még további tényezők befolyásolták, amelyek közül a legfontosabb a Partiumban kialakult politikai helyzet, valamint a számára kedvezőtlen birtokviszonyok voltak. Báthory Gábor halála után, II. Mátyás az 1613 áprilisában kötött pozsonyi szerződést érvénytelennek tekintette, és az erdélyi trónváltás miatt ismét bizonytalanná váló helyzetet megpróbálta arra felhasználni, hogy a Részeket visszacsatolja a Magyar Királysághoz. Első lépésként a határ menti erdélyi várak őrségét sikerült felesketni a király hűségére, és megindult a küzdelem Várad, valamint a négy partiumi vármegye (Máramaros, Közép-Szolnok, Kraszna és Bihar) feletti politikai befolyásért. Ha a vármegyék vezetését nézzük, Bihar volt a legbiztosabb kezekben, ahol a váradi főkapitány, Rhédey Ferenc látta el a főispáni teendőket. Máramarost a meglehetősen ismeretlen ungvári Bornemissza József deák vezette, akinek hűségét Bethlen mindenáron biztosítani akarta: kinevezte Huszt főkapitányának, jelentős adományokban részesítette, még feleségének is százháznyi jobbágyot rendelt, és zálogba adta neki Técsőt.3 4 A másik két veszélyezte-32 Trócsányi Zsolt: Az Erdélyi Fejedelemség korának országgyűlései. (Adalék az erdélyi rendiség történetéhez). (Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat 76.) Bp. 1976. 24-27. 33 Mindezekre 1. részletesen Cziráki Zsuzsanna és Oborni Teréz e számbeli írását. 34 Bethlen Gábor cím és tisztségadományozó oklevele. Nagyszeben, 1613. November 4.: MOL F 1 LR 10. k. 20-21.
