Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Sudár Balázs: Iszkender és Bethlen Gábor: a pasa és a fejedelem IV/975
ISZKENDER PASA ÉS BETHLEN GÁBOR 989 és így egyre jobban szorították Bethlent az ugyancsak visszaadni ígért vár átadása felé. A nehézségeket fokozta, hogy a fejedelem támogatói — Iszkender és Deák Mehmed — is egyre inkább e követeléseket visszhangozták: számukra kellemetlen és káros volt az ügy. Utóbbi például éppen a vár körüli zűrzavar miatt nem kívánta elfoglalni a temesvári pasaságot. Az év augusztusáig Isztambulban tartózkodó Kamuthy Farkas követsége azután tovább rontotta a helyzetet, aki a hajdúkra hivatkozva kereken megtagadta Jenő átadását. (Sokáig ő volt a negatív tárgyaló az oszmánok szemében.) Az év őszén több-kevesebb komolysággal azután mint új erdélyi fejedelemjelölt felmerült a Lengyelországban élő Báthori András neve. Nem lehetetlen, hogy a lengyel végekért felelős özüi pasa, Iszkender keze is benne volt a dologban, aki minden bizonnyal neheztelt korábbi védencére, és talán szabadulni akart tőle.7 5 Az egykori bajtársak, a fejedelem és a pasa összekülönböztek a román vajdákon is. Bethlen természetesen neki megfelelő vajdákat kívánt trónra ültetni, és egyáltalán nem rokonszenvezett a Havasalföldön uralkodó, görögök támogatta Alexandru Ilia§sal (a magyar források Illyés Sándorával). A vajda zsarnoksága elől menekülő bojárok egy csoportja éppen Erdélyben keresett menedéket, és Pohárnok Lupul (Lupu MehedinÇeanu) vezetésével szervezkedni kezdett. Bethlen ugyan hivatalosan nem támogatta a felkelést, de nem is akadályozta, hogy Török István hajdúkapitány a bojárok június eleji támadásában részt vegyen. Megírta ugyanakkor az eseményeket Iszkender özüi pasának is, akit Davud pasa másodvezírrel együtt kivezényeltek a háborgás lecsillapítására. A pasa egyrészt megrótta a fejedelmet a bújtatott támogatásért, másrészt érdekközösség állt fenn közöttük a felkelés megbuktatásában: a bojárok ugyanis azt a Radu §erbant látták volna szívesen a trónon, aki az előző években Homonnai Drugeth Györggyel karöltve, Habsburg-szövetségben támadta Bethlent, és folyamatosan próbálkozott Lengyelország felől betörni Moldvába.76 Végül azután Gavril Movilá lett a vajda, aki Bethlennel barátsági szerződést kötött.7 7 Nemsokára azonban Iszkender maga kezdett szervezkedni. 1618 őszén újabb hadjáratot vezetett Moldvába, amely ellen a lengyelek ismét felvonultak. Komolyabb ütközetre ugyan nem került sor, de Iszkender feltehetőleg úgy érezte, hogy megfelelőbb uralkodót kell ültetni a román vajdaság élére az egyébként régóta a térségben forgolódó Radu IX. Mihnea helyett. Jelöltje a dalmát származású diplomata, Gaspar Graziani (Graciani, 1578/80-1620) lett, aki a trónért még katolikus hitét is otthagyta és az ortodoxiát választotta. Személye talán nem is volt Bethlen ellenére, legalábbis 40.000 aranyat kölcsönzött neki, hogy Radu Mihnea lemondása (1619. febr.) után a trónt megvásárolhassa. A fejedelem portai ügyvivője, Borsos Tamás sokáig meg volt győződve az ügy veszélytelenségéről. Az új vajdát azután 1619 márciusában éppen Iszkender kí-75 Borsos T.: Vásárhelytől i. m. 135-149. '6 ETA II. 14., 36., 82.; Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem uralkodásának történetéhez. III. Történelmi Tár (1879) 742., 750.; ill. újabban Manfred Stoy: Radu Çerban, Fürst der Walachei 1602-1611 und die Habsburger. Eine Fallstudie. Südost-Forschungen 54 (1995) 49-103. 77 Demény Lajos: Bethlen Gábor és kora. Bukarest 1982. 46-52.
