Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Sudár Balázs: Iszkender és Bethlen Gábor: a pasa és a fejedelem IV/975
988 SUDÁR BALÁZS időlegesen konszolidálta a lengyel frontot, és így megoldotta a rábízott feladatot. Bethlen pedig látványosan — és hatékonyan — eleget tett a szultáni parancsnak. 1617 végén nagykorú utód nélkül elhunyt a fiatal I. Ahmed szultán. Az utódlás kérdése igen komoly belpolitikai csatározáshoz vezetett. A szultáni szeráj (dáru'sz-szeádet) agája, Musztafa kapcsolatot keresett a sejhüliszlámmal (a már említett Eszad efendivel) és az Iránban harcoló nagyvezír helyettesével, Szúfi Mehmed pasával. Segítségükkel a gyengeelméjű Musztafa herceget, III. Mehmed (1574-1595) szultán fiát emelte trónra, de rövid négy hónap után kiderült, hogy a döntés hibás volt. 1618 februárjában ezért Musztafa aga maga szervezte meg a puccsot, Szülejmán agával és az újabb jelölt — Oszmán herceg — nevelőjével, Ömer efendivel együtt. (Ez utóbbi mellesleg a Bethlennel oly ellenséges Hábil efendi jó ismerőse volt.71 ) Kelletlenül csatlakozott hozzájuk Eszad efendi is, aki azonban helytelenítette Musztafa letételét, s ezért mindig gyanús maradt. (E helyzeten az sem változtatott, hogy 1621-ben II. Oszmán szultán a hotini hadjárat előtt — a szokásokat megtörve — feleségül vette a sejhüliszlám Ákile hátún nevű lányát.72 ) Az uralkodóváltást támogatta Szúfi Mehmed pasa kajmakám is, de Musztafához fűződő kapcsolatai miatt néhány hónap múlva, 1618 júliusában őt is félreállították. Letételét Eszad efendi intézte, akire ezért sokan megorroltak, politikai súlya pedig tovább csökkent. Az újabb uralkodóváltás két nagy győztese Ömer efendi, a szultáni nevelő és a korábbi nagyvezír, Öküz (Kara) Mehmed pasa lett: előbbi vitathatatlanul az értelmiség legbefolyásosabb tagjává vált,7 3 utóbbi pedig előbb a nagyvezír helyettese, majd Halíl leváltása után, 1619 januárjában nagyvezír lett. Újbóli felbukkanása Bethlen szempontjából kedvezőnek is tekinthető, elvégre az ő idejében került sor Lippa átadására és az első moldvai győzelmekre, továbbá többek között ő volt az, aki nem állt a Kádizáde Ali-féle csoportosulás mögé, és nem támogatta Homonnai hatalmi törekvéseit. Az uralkodóváltás körüli zűrzavar Iszkender számára is tartogatott egy nagy lehetőséget. A Héttoronyban őrzött Mehmed Giráj volt tatár kán éppen II. Oszmán trónralépésének idején megszökött fogságából. Kézrekerítéséért elsősorban Szúfi Mehmed kajmakám felelt, a gyakorlatban azonban Iszkender fogta el a Krím felé menekülő szökevényt: így mind a nagyvezír helyettese, mind a szultán nagy kegyekkel halmozta el.7 4 Bethlen diplomatáinak 1618-ban tehát elsősorban Szúfi Mehmeddel — aki a szökött tatár herceg kézre kerítése okán igen hálás volt Iszkendernek — és Öküz Mehmeddel kellett tárgyalniuk. Bár a kilátások biztatóak voltak — már csak a jarusi egyezmény miatt is —, Bethlen helyzete fokozatosan romlott, elsősorban a Habsburg-diplomaták és a Kádizáde-párt tevékenységének köszönhetően, akik egyre-másra küldözgették a jelentéseket a jenőiek kártéteményeiről, 71 Borsos T.: Vásárhelytől i. m. 295-303. 72 M. Çagatay Uluçay: Padi§ahlarin kadinlari ve kizlari. Istanbul 2001. 53-54. 73 Peçevt, /.: Târîh i. m. II. 370. 74 Hasan Beyzâde Ahmed Pa§a: Hasan Bey-Zâde târîhi. Tahlil-kaynak tenkidi. Haz. §evki Nezihi Aykut. Ankara 2004. III. 921.; Peçevî, /.: Târîh i. m. II. 362-363.; Topçular katibi i. m. 691.
