Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
96 GYARMATI GYÖRGY rabjai (ekék, boronák, cséplőgépek, darálók, silózó-eszközök stb.) bizonyára boldogították azokat, akik újonnan kapott földjük mellett ezek valamelyikéhez is hozzájutottak, csakhogy — a közismert fordulattal élve — „sok volt az eszkimó és kevés a fóka." Gyakorta ló sem akadt, amit a megszaporodott számú újgazdák az eke elé tudtak volna fogni, miáltal a mezőgazdaság produktivitása erősen mérséklődött. Az akkoriban korszellemként létező és ható, s nem halogatható „társadalmi igazságosság", „történelmi elégtételszerzés" szempontjából a földreform elodázhatatlan volt. Megvalósult formája viszont — a kvázi-nincstelen napszámosok, béresek, uradalmi cselédek „magam ura" gazdastátusba kerülésük le nem becsülhető fontossága ellenére — transzformációs veszteséggel is járt. A világháború utáni első években a jóvátétel teljesítési kötelezettsége volt a (politikai) magyarázat arra, hogy miért nem igazodik a mezőgazdasági gép- és eszköztermelés az új birtokstruktúra művelési igényeihez. A következő évtizedfordulón pedig már a kollektivizálás gazdasági és adminisztratív kényszerítő intézkedései voltak napirenden. A nagyüzeminek álmodott-hirdetett mezőgazdaság szükséglete szerinti gépesítést ígérte a propaganda, de a „gép-" előtag — a hidegháborús hadigazdaság közepette — leginkább a „fegyver" utótaggal alkotott összetett szót. A háború utáni változások folyamatában szemlélve: mire az „úri nagybirtok" egykori eszközállománya újrahasznosítható lett volna a kényszer-kollektivizált agrárüzemi szervezetben, azok nagy része — okszerű használatot feltételezve — amortizálódott, vagy kézen-közön eltűnt. Régi már alig volt, s új se sokkal több. Tegyük ehhez hozzá: a politikai értékítélet szerint egészében elmaradottnak, „feudálisnak" minősített úri nagybirtok egy jelentős részén a két világháború között már agrár-szakértelmiségiek hozzáértő közreműködésével, okszerű üzemszervezésével történő termelés folyt. A birtokviszonyok és a termelés üzemformáinak évtized hosszan ismétlődő gyakori változtatgatása — ezen belül is leginkább a szövetkezetesítéshez társított ismételt tagosítások52 — miatt a mezőgazdaságban többszörös transzformációs veszteség is megállapítható.5 3 A bányászati-iparforgalmi szférában a lépésről-lépésre véghezvitt államosítások politikai aktusa után következő, a Kornai János által „bürokratikus igazgatásnak" nevezett tervutasításos termelés szervezési-irányítási mechanizmusok — és az eközben óhatatlanul előálló „senki földje" effektus — evidensen sorolhatók a transzformációs veszteség makrogazdasági tartományába.5 4 Azt viszont már a közelebbi tárgy- és időkörünkre vonatkozó gazdaságtörténeti le-62 ,A földbirtokpolitikai rendszabályok közül a tagosítások érintették a legközvetlenebbül a dolgozó parasztságot. (...) A tagosított községek több mint a felében kétszer vagy többször is. (...) Arányuk 1952-ben szökött a legmagasabbra." Orbán Sándor: Két agrárforradalom... i. m. 103. Az ismétlődő földcsere az ország mezőgazdasági területeinek egynegyedét érintette, ezen belül a szántóföldek harmadát: „1949-1953 között minden harmadik hold szántó gazdát cserélt." Honvári János: Magyarországgazdaságtörténete... i. m. 329-333.; Ö. Kovács József: A kollektivizálási kampány „szocreál" kontextusai Magyarországon, 1948-1953. Aetas. 2009. 4. sz. 43. 53 Szakács Sándor vette számba, hogyan váltak a hagyományos paraszti termelési-értékesítési szövetkezeti formák — és inventár-állományuk — is martalékává a kolhozosítás egymást követő hullámainak, holott ezek együttesen másfél milliós gazdatársadalom okszerű és önkéntes társulásai voltak. Szakács Sándor: A földreformtól a kollektivizálásig, 1945-1956. In: A magyar agrártársadalom a jobbágyfelszabadulástól napjainkig. Szerk.: Gunst Péter. Napvilág Kiadó, Budapest. 1998. 326-329. 54 Kornai János: A szocialista rendszer. I. m. 1993. Ezen belül a Koordinációs mechanizmusok, illetve a Tervezés és bürokratikus szabályozás fejezetek. 122-159.; Kornai János: Transzformációs visszaesés. Közgazdasági Szemle, 1993. 7-8. sz. 580-581.
