Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
NÁDASDY FERENC TÁRHÁZAI ÉS KINCSEI 959 ket.l u De a Magyar Királyság főúri családjai mint közvetlen műveltetők is megjelentek Bécsben és Augsburgban. A nagy asztali készleteket, a középkortól az Enciklopédiáiggrosserienek nevezett ezüstműveket Augsburgban szerezték be, de ismert az együttműködésnek személyesebb formája is, a valódi mecenatúra körébe sorolható tárgyak készíttetése.11 5 Személyes vásárlásra kiváló alkalmak voltak például az országgyűlések és koronázások, amikor a magyar főrangúak a magyarországi helyszínre érkező kereskedők portékájából válogathattak.11 6 De ugyanilyen fontos volt a közvetítőn keresztül vagy az utazó kereskedőktől való vásárlás is.1 1 ' A források nem említenek ezüst asztali vagy liturgikus edényeket a főurak alkalmazásában álló „saját", várbeli ötvösök munkái között. Ezeket — úgy tűnik — teljes egészében kereskedőktől, a magyarul jubiler nek nevezett kereskedőktől, vagy bécsi, augsburgi ötvösöktől szerezték be. A valószínűleg a német Juwelier (ékszerész) szóból torzított jubilér kifejezés a királysági és az erdélyi forrásokban egyaránt előfordul. Ok az ötvösművekre, ékszerekre, órákra és Kunstkammerstückökre specializálódott kereskedők voltak, akik a Német-római Birodalom vásárain, illetve az illusztris ügyfeleket személyesen felkeresve végezték munkájukat.11 " Nevükkel ellentétben nem művelő, alkotó kézműves mesterek, hanem a kész művek, valamint drágakövek, gyöngyök közvetítői, árusítói voltak.11 9 A nagy 114 Batthyány I. Ádám számadásaiból jól követhető, hogy ezek viszonylag rendszeres, kisebb-nagyobb összegű vásárlások voltak. MTA MKI Levéltári Regesztagyűjtemény A-I-24., Iványi Béla regesztái. 115 Az augsburgi Drentwett ötvösdinasztia több tagjai is dolgozott magyar főuraknak. Elias (I.) Drentwett készítette az Erdődy II. Anna nevével és címerével díszített hétdarabos fedeles serleg-sorozatot. A különösen nagyméretű művek cuppáin az ószövetségi József történeté ábrázolta az ötvös. Az aranyozott ezüst díszedények a 20. század első harmadáig az Erdődyek tulajdonában maradtak. MNM ltsz.: 1930. 90-96.; Az ún. „vezekényi tál" Philipp Jakob Drentwett műve, 1654. IM ltsz.: E. 60.3. A tálhoz tartozó figurális kancsó Abraham Drentwett műve, 1654. Ismeretlen külföldi magánygyűjtemény.; A Esterházy kincstár „Bacchus szekere" ugyancsak Abraham Drentwett 1660-1665 közötti jegyét viseli. IM ltsz.: E. 60. 13. 116 Sopronból, az 1625. évi országgyűlés színhelyéről írva Esterházy Miklós megjegyzi, hogy még semmit nem tudott vásárolni, mert „még bécsi áros emberek itt nincsenek". Merényi Lajos: Eszterházy Miklós újabb levelei Nyári Krisztinához. I. Történelmi Tár (1901) 354-386., itt 356. (1625. október 11.) 117 Az ötvösműveken kívül textíliát, illetve a ruházathoz szükséges kiegészítőket is ilyen, „házaló" kereskedőtől vásárolták. Példát adnak erre Esterházy Pál nádor udvarának állandó ruhakellék-szállítói, Augustin Cleer és Caspar Päzl bécsi mesterek. Tompos Lilla: Az Esterházyak számadásai és textilszámlái a XVII. századból. (Biblioteca Humanitatis Historica XVI.) Bp. 2000. 14. 118 Ralf Schürer: „ein erbar hanrwerckh von goldschmiden". In: Silber und Gold. Bd. I. Augsburger Goldschmiedkunst für die Höfe Europas. Hrsg. Reinhold Baumstark — Reinhold Seling — Helmut Seelig. München 1994. 57-65., itt 61. 119 A róluk szóló források alapján a 14-15. század fordulójának Valois-udvartartásában fontos szerepet játszó marchand-mercierekkel állíthatók párhuzamba. Vö. Kovács Éva: Herman Russeau ötvösmester (1360 körül-1423 után) és a Valois udvartartások luxusmechanizmusa. Doktori értekezés. Bp. 1993. 8-10. Erre utal az is, hogy a 17. század végére több ezüstkereskedő vállalkozása az egész kontinenst behálózó nagy kereskedőházzá nőtte ki magát. A Juwelier feladata volt a különböző mesteremberek koordinálása is: az ötvöstől a vésnökön, a zománcozón és a drágakőcsiszolón át a tokokat készítő asztalosig és könyvkötőig bezárólag. De a megrendelések felvétele, a nyersanyag beszerzésének finanszírozása, a munka elosztása és szállítása ugyanúgy feladatuk közé tartozott, mint — az udvarok esetében különösen gyakori — késedelmes kifizetések megelőlegezése és a háborgó művesek megnyugtatásának kényes munkája.
