Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
960 KISS ERIKA európai ötvösközpontban, Augsburgban a 16. század második felében jelennek meg az első ilyen ezüstkereskedők (Silberhändler), akiket már akkor Juweliernek neveznek. De nemcsak velük, hanem frankfurti, berlini és lengyel ezüstkereskedőkkel is találkozunk a 17. századi magyarországi forrásokban. A fejedelemségben és a királysági országrészben egyaránt szállítottak az udvarokba a jubilerek,12 ° ám míg Erdélyben inkább ékszerekkel, addig a Magyar Királyság területén többnyire ezüst edényekkel kapcsolatos ügyekben találkozunk említésükkel. Az üzletet megköthették külföldön is — többnyire Bécsben —, Erdélyben viszont gyakrabban ment helybe a kereskedő.12 1 Nádasdy Ferenc környezetében munkát végző külföldi mesterrel is találkozunk. 1654. június 27-én írt levelében egyértelműen aktív, ahogyan mondták művelő ötvösről tesz említést, nem pedig kereskedőről.12 2 Nádasdy „az en Eötvesem"-rő\ beszél, aki kész árut is hozott Batthyány Ádámnak, de aki poharakat is készítene, kedvezőbb áron, mint „itt alatt az magiar Eötvesek". Az „itt alatt" kifejezés arra utal, hogy az ajánlattevő ötvös úgymond „felülről", Nádasdy ekkori lakhelye (Seibersdorf) esetében legalábbis Bécsből érkezhetett. Később azonban az ötvös megbetegedett, ezért „hazájában siet menni" - írja utóbb Nádasdy. Ez viszont Bécsnél távolabb lévő (talán német birodalmi) lakóhelyt feltételez.12 ' Ugyancsak ebből a levélből következtethetünk arra is, hogy az „onnan fentről" jövő ötvös a munkához a nyersanyagot "is megkapta a magyar főuraktól. Nádasdy ugyanis azt javasolta Batthyánynak, hogy a poharak készíttetésére küldjön úgy ötven „tallérig" az ötvösnek, ő — tudniillik Nádasdy — átveteti vele, és olyan gondosan fog eljárni, mintha csak magáért tenné. A szóhasználat alapján pénzérmére, de ötven tallért érő nemesfémre is gondolhatunk. Ami biztosnak látszik: nem előlegről van szó. A fizetés ugyanis majd mindig utólag történt, sokszor nagyon későn, akár részletekben.12 4 A levelekben olyan mesterről tesznek említést, aki „házhoz menve" is dolgozik kisebb munkákon, javít, rendelést vesz fel, majd leszállítja a kész műveket. Ez(ek) az „Augspurgi " ötvös(ök) valószínűleg nem azonosak azokkal a mesterekkel, akik a magyar főurak megrendelésére a nagy asztali készleteket, reprezentatív, kincstári műveket készítették. Előbbiekhez igen nagy mennyiségű nyersanyagra volt szükség, ennek mozgatása fizikailag sem volt egyszerű. Az ilyen nagy megrendelésekhez szállított ezüst, majd a visszahozott kész művek vámmentes mozgatására szolgált az 120 Erdélyben elsősorban Bethlen Gábor és I. Rákóczi György idején találkozunk többször egy berlini jubilérral egy bizonyos „Melkau Fülöp/Philippus Milko/Philippus Mikó" említésével. Általában nagy értékű, drágaköves ékszereket szállított az udvarba, nemcsak a fejedelemnek, hanem a fejedelmi család tagjainak is. Radvánszky Béla: Bethlen Gábor fejedelem udvartartása. (Házi történelmünk emlékei 1/1.) Bp. 1888. 272-273.; Kolozsvár Szdkv. 18/a. II. 47., 162Ó. május 20.; Kolozsvár Szdkv. 26. VI. 225. 1649. április 9. 121 Bethlen Gábor vásárlási könyveiben (Radvánszky B. : Bethlen Gábor fejedelem udvartartása i. m. 134.) kassai jubiler is szerepel. Reinprecht Pál jubilért többször is említik, egyszer egy Fogarasban lebonyolított üzlettel kapcsolatban (uo. 134., 152.). Érdemes megjegyezni, hogy Bethlen legtöbbször kifejezetten nagy értékű, sok drágakővel díszített ékszert vásárol a jubileréktől. 122 MOL P1314, Családi levéltárak, A herceg Batthyány család levéltára, Missiles (a továbbiakban P 1314) Nr. 32360., ill. MTA M KI Levéltári Regesztagyűjtemény A-I-24. 123 MOL P1314, Nr. 32365. MTA M KI Levéltári Regesztagyűjtemény A-I-24. 124 Lásd erről Matthias Prängl ötvös esetét fent (73. jegyzet).
