Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Buzási Enikő: Nádasdy Ferenc országbíró rezidenciáinak festészeti berendezéséről. Számok és következtetések
NÁDASDY ORSZÁGBÍRÓ REZIDENCIÁINAK FESTÉSZETI BERENDEZÉSÉRŐL 929 A Kunstkammer képzőművészeti tárgyainak jellegéről és gyűjteményi egységként megfogalmazható jellemzőiről az 1671-ben készült két leltár összevetésével alkothatunk fogalmat. A februári latin összeírás alapvetően szófukarabb, de néhol megad olyan információkat, amelyek kiegészítik a Huebhausbeli elhelyezést követő és a művek témáját is rögzítő német nyelvű összeírást. A két leltárból együttesen az derül ki, hogy az 1671 februárjában lajstromba vett 158 műtárgyból csak 92 volt ténylegesen festmény, a többi dombormű, szobor, viasz-munka, pergamenre vagy kőre festett kép, tengeri csigákból és kagylókból formált, illetve nemesfémből polion-technikával készült kompozíció, vagy éppen apáca-munka, mely utóbbiból az inventárium meglehetősen sokat említ. Az összeírok ezeket mind képeknek („Imagines", „Bilder") nevezik, a fogalom akkori használatába ez a műfaji sokféleség mind beletartozott. A festmények harmada (31 kép) elsősorban anyaga alapján (rézre voltak festve) nagy valószínűséggel kicsi vagy kisebb méretű volt, míg azt, ha nagy volt, mindössze kilenc esetben közli a német nyelvű leltár. Több képről kiderül, hogy igényesen kiképzett kerettel, befoglalással volt ellátva, ami a művek Prachtstück -jellegét valószínűsíti. A gyűjtemény egészének karakterére vonatkozóan azonban inkább a festmények témamegjelölése árulja el a legtöbbet. Itt is találunk három portrét: egy kisméretű kép a februári összeírás szerint magáról Nádasdyról készült,17 6 másik kettő a Huebhaush&n felvett leltár bejegyzése alapján Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet ábrázolása lehetett, legalábbis a pontatlanul megfogalmazott bejegyzés („Der Khönig Joannes in Hungarn mit seiner Frau Gemahlin Elisabeth") másképp nem értelmezhető. Ezen felül a túlsúlyban lévő hagyományos témák, az újtestamentumi jelenetek, szenteket ábrázoló művek és ájtatos képek mellett 37 festménynél olyan témamegjelöléssel találkozunk, ami festői megformálásként ekkoriban vagy néhány évtizeddel korábban vált önálló műfajjá, és lett hamar, elsősorban kabinetváltozatokban divatos, éppen a gyűjtői érdeklődésnek köszönhetően. A legkülönbözőbb tárgyakból alakított csendéletekről, a „történésekkel" vegyített tájképekről, antik istenek és mitológiai jelenetek, valamint „történelmi" ábrázolásként előadható ótestamentumi események megformálásairól — „Historie-kről" — van szó, de szó van allegóriákról (mint a leltárban Charitas vagy a Négy elem), holland festői leleményú „perspektíva-képekről", illetve az így megfestett építészeti terekről (ezekből a leltár 15-öt említ, egyike egy templombelsőt ábrázolt), valamint — nálunk teljesen újszerű igényként — trompe-l'oeil-ről, amiből Nádasdy gyűjteményében egy fésűtartó tok ábrázolása szerepel. Kabinet-műfajba tartozó téma valamennyi, amelyeknek példái a magángyűjtemények, gyűjtői kabinetek darabjaiként voltak általánosak a 17. században. Hiába azonban az ígéretesnek tűnő műtárgysor, nincs rá remény, hogy valaha akár egyet is azonosítani tudjunk e képek közül: festőnév ugyanis itt sincs tőén további 21 olyan képet is feltüntet (a Huebhausba beszállított anyag általa közzétett jegyzékének megfelelően), ami februárban, a még in situ felvett leltárban nem szerepel. Mivel nem lehetünk biztosak abban, hogy e képekben Pottendorfról származó művekről van szó, az alábbiakban nem vesszük őket figyelembe. 176 L. a 174. jegyzetben hivatkozott forrás, p. 31., valamint A MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai XIX. i. m. 397.
