Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975

84 SZŐKJE ZOLTÁN mondja, hogy Brezsnyevéket „nyomatékosan" megkérték, hogy ne csak a kínai fejleményeket tűzzék napirendre és elemezzék, hanem tegyék ezt meg a vietnami helyzettel kapcsolatban is.14

1

Kádár ekkor szögezi le, hogy a magyar párt szerint a világpolitika, s így a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdése a Vietnamban folyó háború,142

Ez Péter New York-i lépései szempontjából is rendkívül lényeges momentum. (Az 1966. októberi Péter-Rusk találkozóra alig két héttel Brezsnyevék budapesti látogatását követően került sor.) A továbbiakban Kádár kifejtette, hogy Magyarország számára miért merül fel ez a kérdés másként és jóval hangsúlyosabban, mint Moszkva számára. A pártfőtitkár kénytelen volt bevallani, hogy az internacionalista segítségnyújtásról szóló propaganda csupán „bizonyos értelemben" igaz, „de nem abban az értelemben, ahogy annak idején hangoztattuk."14

3

Vietnamot minden szocialista ország támogatja „ilyen vagy olyan mértékben," az viszont nem igaz, hogy „egységesen fogunk fellépni az imperializmussal szemben, ha egy szocialista országot megtámad." Hozzátette, hogy itt rögtön a helytelen kínai álláspontra kell hivatkozni, azt viszont „taktikai" és más „helyes" megfontolásból a pártvezetés nem tárta fel teljes mértékben még a párttagság előtt sem, a közvéleményről nem is beszélve. A probléma tehát az, hogy „nagyon nagy mértékű az elkötelezettségünk a vietnami háborúban, a vietnami elvtársak oldalán," miközben a magyar vezetésnek fogalma sincs, hogy „tulajdonképpen honnan és miképp befolyásolják most a vietnami eseményeket — így a lényeget tekintve?"14

4

A magyar kormány például hivatalos nyilatkozatban kötelezte magát, hogy, ha vietnamiak kérik, Magyarország önkénteseket küld Vietnamba.14

5

Kádár elmagyarázta, hogy ez gyakorlatilag hivatalos hadba lépést jelentene, mert a „világon mindenki tudja," hogy egy szocialista országból állami döntés nélkül semmiféle önkéntesek nem mehetnek.14

6

Magyarország tehát a vietnamiak egyoldalú döntése alapján belépne az Egyesült Államok elleni háborúba, de „Hogy minek alapján és hogyan és miképp, abban mi nem leszünk konzultánsok, mint ahogy eddig sem voltunk."1

4

' Kádár az előállt helyzetért a kínaiak elleni presztízsharcra koncentráló szovjeteket és a részben felelőtlen, részben kínai befolyás alatt álló vietnamiakat okolta. Ekkor szögezte le, hogy mindezek együttesen az összes szocialista ország létét fenyegetik és könnyen újabb világháborúhoz vezethetnek. Végső soron ez az oka, hogy Magyarország ilyen mélyen „elangazsálta," azaz elkötelezte magát Vietnammal kapcsolatban. A magyar-amerikai kétolda-14

1 Az MSZMP KB ülésének jegyzőkönyve, 1966. október 13., MOL M-KS 288.f.4/83.ő.e. 34. 142

Uo. 143

Uo. p 34-35. 144

Uo. 35. 146

„Előterjesztés az MSZMP KB Politikai Bizottságához," 1965. május 6., MOL, Külügyminisztérium, 1965, Vietnam, TÜK iratok, Kü/1062, XIX-J-1-j, 107. doboz. 146

Az MSZMP KB ülésének jegyzőkönyve, 1966. október 13., MOL M-KS 288.f.4/83.ő.e. 36. 147

Magyarország tehát önkénteseket „hivatalosan" nem küldött Vietnamba. Katonai és polgári szakértőket, valamint orvosokat viszont annál inkább (1. pl. Kardos János vezérőrnagy, MNVKE H. 4. Csoportfőnök feljegyzése a Külügyminisztérium részére, „Katonai szakértői csoport kiutazása Vietnamba," 1967. október 14., MOL, Külügyminisztérium, 1967, TÜK iratok, 00585/42/1967., XIXJ-l-j, 94. doboz.; Sík Endre külügyminiszter előterjesztése, „Magyar orvoscsoport kiküldése a VDK-ba," 1958. április 9., MOL, Külügyminisztérium, 1967, TÜK iratok, 001937/4/1958., XIXJ-l-j, 7. doboz.;