Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 83 a tárgyalásra. Rusk ezúttal is nyitottnak mutatkozott, a hanoi vezetés azonban továbbra sem bízott az amerikaiak őszinteségében, a tárgyalásokat nem tartotta időszerűnek. Péter ennek ellenére — most első ízben — ismertette Rusk-kal a vietnami vezetők által hangoztatott tárgyalási feltételeket abban a formában, ahogyan azt 1965-66 folyamán magyar pártvezetőkkel és diplomatákkal számos alkalommal közölték: „Észak-Vietnam nem érdekelt abban, hogy erőszakkal elfoglalja Dél-Vietnamot. Ugyanakkor érdekelt Dél-Vietnam jövőjét illetően." [...] „Hanoi kész a 17. szélességi fokot tiszteletben tartani."136 Ez megegyezett Le Duc Tho, Le Duan és Le Thanh Nghi Dél-Vietnam neutralizálásával kapcsolatban a magyaroknak többször kifejtett álláspontjával. Rusk meglepetéssel fogadta Péter közléseit. Többször is elmondta, hogy ezek rendkívül fontos információk, amelyekről azelőtt nem hallott.137 Pétert később azzal vádolták (többek között Radványi), hogy közléseit ezúttal is Hanoi felhatalmazása nélkül tette. A Péter-Rusk megbeszélésről készült amerikai13 8 és magyar feljegyzésből azonban egyaránt kiderül, hogy Péter ezúttal sem állította, hogy Hanoi nevében beszél. Rusk, aki szintén gondosan ügyelt a játékszabályok betartására, háromszor is megkérdezte Pétert, hogy az általa elmondottak kinek a véleményét tükrözik. Péter erre minden alkalommal azt válaszolta, hogy Hanoi véleményét. A vietnami vezetők fenti nyilatkozatai fényében ehhez nem is férhet kétség. Péter saját felhatalmazását illetően konkrétan csupán a következő kijelentést tette: „Fel vagyok hatalmazva annak közlésére, hogy ha [az amerikaiaknak] van komoly, új kezdeményezésük, azzal kormányom kész komolyan foglalkozni."139 Péter tehát nem állított egyebet, mint azt, hogy bírja Budapest teljes felhatalmazását. A magyar külügyminiszter mindössze egyetlen olyan kijelentést tett, amely nem tükrözte sem Hanoi Budapest által megismert véleményét, sem a valóságos helyzetet. Kijelentette ugyanis, hogy „Talán Peking is érdekelt lenne bizonyos feltételek mellett a kérdés rendezésében."14 0 Ezek után került sor a Központi Bizottság 1966. október 13-ai ülésére, ahol Kádár — habár még ezen a fórumon sem teljes őszinteséggel — feltárta a Vietnammal kapcsolatos magyar szerepvállalás indítékait. A KB ülés előzménye, hogy Brezsnyev és Andropov szeptember végén Budapesten járt és Kádárral megvitatta a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit is. A Politikai Bizottság külpolitikai beszámolóját Komócsin Zoltán adta elő. Komócsin a vietnami kérdés és azzal kapcsolatos magyar álláspont minden lényeges pontjára kitért, Kádár pedig ezekhez fűzött személyes kommentárt. Komócsin és Kádár egyaránt kiemelte, hogy a szovjet vezetők szerint a nemzetközi kommunista mozgalom leglényegesebb kérdése továbbra is a kínai probléma. Kádár ezzel szemben el-136 „Péter-Rusk megbeszélés," New York, 1966. október 6., MOL, Külügyminisztérium, 1966, USA, TÜK iratok, IV-135-005244/1966, XDUJ-l-j, 15. doboz.; p 7., 13. 137 Uo. p 7., 13., 17. 138 Department of State, Executive Secretariat, Memorandum of Conversation on 6 October 1966 between Secretary of State Rusk and Hungarian Foreign Minister Péter, Secret/Nodis, NARA, RG 59, POL27-VIETS 10/18/66, box 3010. 139 Uo. 16. 140 Uo. 13.
