Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: Nádasdy II. Tamás és a Bocskai-felkelés
NÁDASDY II. TAMÁS ÉS A BOCSKAI-FELKELÉS 829 tányság 1575-ben történt szétválasztásával. A kérdés az volt, hogy a hadiigazgatás korabeli központi és tartományi hierarchiájába hogyan illeszkedhetett bele az alsó szinten bekövetkezett megosztottság, a földesúri és városi hatalomgyakorlás szétválása, és egyáltalán a rendes és rendkívüli hadiadók bécsi behajtása, az Aufbot (felkelés) és a városok hadiszemle-besorozásai. A 16-17. század fordulójára Nyugat-Magyarországon Szarvkő (ma Hornstein, Ausztria), Kismarton (ma Eisenstadt), Fraknó (ma Forchtenstein), Kabold (ma Kobersdorf), Léka (ma Lockenhaus) és Kőszeg várai és uradalmai maradtak a Habsburg-koronazálog keretein belül.26 Amikor tehát a felkelők 1605-ben a Dunántúlra támadtak, akkor ez a koronazálog-sáv egyfajta ütköző zónát képezett Nyugat-Dunántúl megyéi és az osztrák tartományok között. Nem érdektelen megjegyezni, hogy ezek közül ekkor Fraknón, Kaboldon és Kőszegen magyar zálogbirtokosok ültek.2 7 A Bocskai-felkelés mibenlétéről és fogadtatásáról A Bocskai István 1605. évi dunántúli hadjáratát vizsgáló egyik legfrissebb munka behatóan elemezte a nyugat-dunántúli nemesség magatartását. A szerző egyértelműen állapítja meg, hogy e nyugat-magyarországi térség nemességének reakciója többnyire Batthyány II. Ferenc (1573-1625) nagybirtokostól és dunántúli főkapitánytól függött.2 8 Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy Batthyány mozgásterét leginkább a stájer és a horvát-szlavónországi rendek határolták be. Ebben mindenekelőtt Batthyány főkapitány, illetve a dunai védvonal és Sopron védelmére kirendelt Adam von Trauttmansdorff császári ezredes, valamint a Dráva vonalért felelős Draskovich János horvát-szlavón bán (1595-1607), továbbá Siegmund Friedrich von Trauttmansdorff szlavón végvidéki generális (1603-1630) akcióira kell gondolnunk.29 A Bocskai hajdúi elleni ellentámadás ugyanis azt eredményezte, hogy a korábban a fejedelemhez csatlakozott nyugat-magyarországi nemesség lavinaszerűen tért vissza a királyhűségre.3 0 Bocskai felkelésének alapjaiban történt újraértelmezése is legfrissebben vált a történeti irodalom részévé.3 1 A 16-17. század fordulóján történtek valóban megkívánták az erdélyi, az alsó- és felső-magyarországi politikai-hatalmi viszonyok újraértékelését. Nem különben annak az okát, hogy miként sodródott Bocskai István törökpárti politikába, hogyan találkozott a hajdúság vallási és szociális követeléseivel, és miért csatlakoztak a felső-magyarországi protestáns rendek a Habsburg-ellenes felkeléshez. A szerző külön elemzi azt a körül-26 Otto Aull: Die politischen Beziehungen zwischen Österreich und Ungarn in ihrer Auswirkung auf das Burgenland (bis 1918). Burgenland (1930: Heft 4-5.) 97-117. 27 Bariska /.: A Szent Koronáért i. m. 47-50. 28 Dominkouits P.\ „Egy nemzet lévén" i. m. 48. 29 Günter Cerwinka: Abwehrkampf und Kriegswirtschaft. Der „Lange Türkenkrieg" und die Haiduckeneinfalle (1593-1606). In: Die Steiermark. Brücke und Bollwerk. Katalog der Landesausstellung. Schloß Herberstein bei Stubenberg, 3. Mai bis 26. Oktober 1986. Hrsg. Gerhard Pferschy -Peter Krenn. (Veröffentlichungen des Steiermärkischen Landesarchives 16.) Graz 1986. 313-315. 30 Dominkovits P: „Egy nemzet lévén" i. m. 48-55. 31 Pálffy G.: Győztes szabadságharc? i. m. 70
