Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (1. rész)

KÜZDELEM AZ ORSZÁGOS ÉS REGIONÁLIS HATALOMÉRT 787 Nádasdy befolyása 1655. évi országbírói kinevezésével a Dunántúlon is tete­mesen növekedett. Ezt erősítette az is, hogy apja riválisa, az említett Bánffy Kris­tófhalála (1644) után 1648 tavaszán sikerült megszereznie Zala megyében — szá­mos kisebb birtok mellett — Alsólendvát és uradalmát, sőt 1651-ben Alsólendva és Lenti főkapitányi tisztét is. Zrínyi Miklós bán 1664 végi halálát követően ez tette azután lehetővé, hogy 1666. január 15-én elnyerhesse Zala és Somogy vármegyék közös főispáni posztját is - miközben az apjától örökölt Vas vármegyei főispáni tisztséget 1635 áprilisában letett esküjétől haláláig ellátta.10 8 A dunántúli kerületi főkapitányi posztot azonban nem szerezhette meg, hiszen azt apja halála (1633) óta, a nála jóval idősebb és általa is respektált Batthyány I. Ádám bírta, akinek rá­adásul a tisztséget — különleges kompromisszumot kötve az Udvari Hadita­náccsal — 1655 márciusában, azaz még Nádasdy országbírói kinevezése előtt né­hány hónappal sikerült örökletessé tennie.10 9 Ez az országbírónál 13 esztendővel idősebb Batthyány 1659. évi haláláig nem is okozott problémát. Ezt követően azonban Nádasdy egyre nehezebben viselte a nála majd másfél évtizeddel fiata­labb Batthyány III. Kristóf (1637-1687) főkapitányságát (1659-1685), aki a Ka­nizsa ellen vetett végházak generálisaként Nádasdynak, mint Lenti végvára fő­kapitányának felettese is volt. A jelentős korbéli különbség mellett ebben per­sze személyes ok is szerepet játszott. Nádasdy leánya (Krisztina) és Batthyány eljegyzése ugyanis az utóbbi csapodár természete miatt bomlott elsődlegesen fel.110 A konfliktus az 1663. évi török háborúban pattanásig feszült. Ekkor ugyanis a nemesi felkelő csapatokat kerületi főkapitányi tisztének köszönhető­en irányító Batthyány már második minőségében is Nádasdy felettese lett vol­na. Az országbíró azonban ezt már nem tűrte. A Dunántúl katonai vezetéséért vívott konfliktus első megoldását az jelentette, hogy 1663 szeptemberében — a magyar nagyurak kiegyezését követően — I. Lipót király a korszak legkiválóbb magyar-horvát katonáját, Zrínyi Miklós bánt és a császári hadsereg vezérőrna­gyát bízta meg a beteg Wesselényi nádor ún. országos főkapitányi (supremus capitaneus regni) jogkörének ellátásával.11 1 így mind Batthyány, mind Nádasdy az ő alárendeltje lett. Az utóbbi viszont még arra is figyelt, hogy Zrínyi seregé­ben saját nagyúri bandériumát és Vas vármegye lovasait ne Batthyány Kristóf alá, hanem Draskovich Miklós kontingensébe rendeljék.11 2 Ót ugyanis az or­szágbíró könnyen elfogadhatta, hiszen vejéről volt szó, Nádasdy Krisztinát ugyanis 1661 őszén végül Draskovich vette el.11 3 Sőt, a nemesi felkelés novem­beri szétoszlását és Zrínyi Muraközbe való távozását követően, 1663 decembe-108 Tóth P: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái i. m. II. 198.: Nr 1627. reg. 109 Pálffy G.: A Batthyány család i. m. 333. és 338-339.: Nr. IV 110 Torna K.: Gróf Nádasdy Ferenc i. m. 143-144. 111 Pálffy Géza: A Zrínyi-kutatás egyik megoldatlan kérdéséről. Zrínyi Miklós hadimustrája a Vas megyei Vat mellett 1663. szeptember 17-én. Történelmi Szemle 49. (2007: 2. sz.) 263-288, fő­ként 268-276. 112 Uo. 279-281. 113 Draskovich életére és pályájára újabban 1. Szibler Gábor: Egy alig ismert országos méltóság és sárvári birtokos a 17. századból. Trakostyáni gróf Draskovich Miklós. Honismereti Híradó Sár­vár 27. (2009: 1-2. sz.) 3-47.

Next

/
Thumbnails
Contents