Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 73 gyar pártvezér alig leplezett módon megzsarolta a szovjet vezetést, hangsúlyozva, hogy a Magyar Népköztársaságnak a tőkés és szocialista viszonylatban egyaránt kezelhetetlenné vált fizetési mérleghiánya, az ipari termelés (egyébként is szerényre tervezett) növekedését veszélyeztető krónikus nyersanyaghiány, illetve ezekkel összefüggésben a Szovjetuniótól várható gazdasági támogatás mértékének tisztázatlansága miatt a következő, 1966-70-es időszakra vonatkozó magyar ötéves terv előkészítése megbénult. A tisztánlátás érdekében Kádár egyúttal a magyar kormány konkrét „kérését" is közölte: a Szovjetunió nyújtson Magyarországnak 400 millió rubel értékű hitelt; az eddigiek mellett irányozzon elő 300 millió rubel összértékű anyagjellegű áruszállítást Magyarország felé; valamint a szovjet Goszbank összesen 70 ezer kg arany hitelfedezettel álljon a Magyar Nemzeti Bank rendelkezésére!9 0 Ami a „nemzetközi munkásmozgalom problémáit" illeti, Kádár levele mellékletében közölte, hogy Magyarország 5 millió rubel értékű azonnali gazdasági segélyt, valamint 4 millió rubel értékű katonai támogatást nyújt Vietnamnak. Erre vonatkozó konkrét napirendi pontként a magyar katonai szállítmány szovjet vasúti tranzitját jelölte meg.9 1 Naivitás lenne azonban azt feltételezni, hogy a legfelsőbb szintű magyar-szovjet megbeszélésen Kádár ilyesmiről akart a szovjet pártvezetőkkel értekezni. A magyar küldöttség beszámolójából kiderül, hogy ezalatt valójában Moszkva afölötti aggodalmát kell érteni, hogy a kínaiak a vietnami konfliktust világháborúvá akarják szélesíteni.9 2 Mindebből szintén arra lehet következtetni, hogy Brezsnyev és Podgornij már januári villámlátogatásuk alkalmával felvázolták Kádárnak a vietnami dilemma megoldásával kapcsolatos terveiket, s Kádár éppen innen kapta az ötletet, hogy a várható szovjet kérés „ellentételeként," de legalábbis számítva a szovjetek engedékenyebb hangulatára, felvesse a magyar gazdaság nehéz helyzetével kapcsolatos szerény kérését. Árulkodó a pártfőtitkár igyekezete, amellyel a Politikai Bizottság számára adott tájékoztatója végén megpróbálta eloszlatni a zsarolás látszatát. Kádár közlése szerint a szovjet elvtársakat megkérte, hogy abban legyenek biztosak, „hogy mi nem zsaroló céllal jöttünk ide, hanem a szükség vitt rá bennünket."93 Az önálló magyar kezdeményezés elméletét támasztja alá az a tény is, hogy a Politikai Bizottság már Kádárék moszkvai útja előtt elhatározta, hogy pártvonalon közvetlen kapcsoltba lép a vietnami vezetéssel. A PB május 11-én döntött arról, hogy — Kádár április 27-ei javaslatának megfelelően — a magyar fél tájékozódjon a VDP Központi Bizottságánál, hogy a magyar KB két tagját „a közeljövőben mikor tudnák elvtársi eszmecsere folytatása céljából fogadni."9 4 Még aznap este — útban Bécs felé — Budapestre érkezett Andrej Gromiko. A szovjet külügyminiszter másnap azt közölte magyar kollégáival, hogy a 90 L. az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyvét, 1965. június 8., MOL M-KS 288.f.5/367.ő.e. p 92-94. (Idézi Békés Cs.: Magyar-szovjet csúcstalálkozók i. m. 149.; Baráth M.: Magyarország és a Szovjetunió i. m. 56.) 91 Idézi Békés Cs.: Magyar-szovjet csúcstalálkozók i. m. 148. 92 L. az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyvét, 1965. június 8., MOL M-KS 288.f.5/367.ő.e. p 80-81. 93 Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1965. június 8., MOL M-KS 288.f.5/367.ő.e. 22. 94 Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1965. május 11., MOL M-KS 288.f.5/365.ő.e. 6.
