Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
74 SZŐKJE ZOLTÁN vietnami kérdés rendezéséről a Szovjetunió a nyugati országok közül senkivel sem kíván tárgyalni, a tárgyalások lefolytatását a távol-keletiekre kell bízni.95 Egyúttal azt is előrebocsátotta, hogy Bécsben Rusk-kal szemben kemény hangot fog megütni.9 6 Mindez egybecseng Koszigin februárban Pekingben tett nyilatkozatával, amely szerint maga a Kreml „nem alkudozik másokkal" Vietnamról. Moszkva hivatalos álláspontján az sem változtatott, hogy a Fehér Ház, tárgyalási szándéka jeleként május 13. és 17. között, tehát éppen a bécsi találkozóra időzítve, öt napra felfüggesztette Észak-Vietnam bombázását. Gromiko a kérészéletű amerikai bombázási moratóriumot „inzultusnak" nevezte és ingerülten közölte amerikai kollégájával, hogy a Szovjetunió nem tárgyal Vietnamról. Amennyiben Washington tárgyalni akar, akkor forduljon közvetlenül Hanoihoz.9 7 Ezzel szemben Brezsnyev a magyar pártvezetőkkel folytatott „baráti beszélgetés" során őszintén feltárta a Szovjetunió Vietnammal kapcsolatos dilemmáját. Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla éppen egy héttel a bécsi Rusk-Gromiko megbeszélést követően, május 23-án érkeztek Moszkvába. A szovjet vezetőkkel folytatott kötetlen párteszmecserére 24-én és 25-én került sor. Brezsnyev a magyar segélykérelmek körülbelül felének a teljesítésére tett ígéretet. A vietnami kérdéssel kapcsolatban viszont — a propagandaszólamokat ezúttal mellőzve — három, a további események szempontjából döntő fontosságú dolgot közölt Kádárékkal. Az SZKP főtitkára bevezetőjében elmondta, hogy Kína azt a látszatot kelti, hogy a Szovjetunió nem tesz meg mindent Vietnam védelméért. Közvetlen konfliktusba akarja kényszeríteni az USA-val, de szovjet részről ebbe a provokációba nem mennek be1 ". Minden támogatást megadnak, de megakadályozzák, hogy ebből harmadik világháború legyen. A Vietnam megsegítésére irányuló akciókat azonban megnehezíti, hogy „nem tudni, mit gondolnak a lelkük mélyén a vietnamiak és a kínaiak. Ok nem adnak tájékoztatást, nem konzultálnak, ezért találomra kell cselekedni. Az amerikaiak mindezt látják, a maguk javára kamatoztatják."9 8 Brezsnyev úgy vélte, ezt az áldatlan állapotot csak a baráti országok összehangolt külpolitikai akciója révén lehet megoldani, vagyis (1) „Jó lenne, ha a többi szocialista ország is küldene delegációkat Vietnamba."9 9 Az amerikai állásponttal kapcsolatban ugyanakkor hozzátette, hogy (2) az Egyesült Államok hivatalos körei belátták, hogy a bombázások nem vezetnek eredményre és keresik a konfliktusból kifelé vezető utat. A Kínával és a 95 Erdélyi Károly feljegyzése Kádár János számára, „Gromiko külügyminiszterrel folytatott megbeszélések," 1965. május 13., MOL, Külügyminisztérium, 1965, Szovjet reláció, TUK iratok, SzU-135-SzU/1965, XK-J-l-j, 101. doboz. 96 Rusk és Gromiko Bécsben az osztrák államszerződés 15. évfordulójára rendezett ünnepségeken vett részt. Az alkalmat egyúttal felhasználták nem hivatalos kétoldalú eszmecserére is. 97 Rusk cinikus hangvételű válaszában értetlenségének adott hangot, holott gyakorlott diplomataként pontosan tudta, hogy ilyen rövid idő érdemi diplomáciai lépések megtételére nem elegendő, és hogy éppen ezért az egyoldalú amerikai lépést Hanoiban sem fogják másként értékelni, mint „gőgös nagyhatalmi ultimátumként" vagy „az amerikai imperialisták propaganda-trükkjeként" (1. Telegram from Secretary of State Rusk to the Department of State, 15 May 1965. FRUS 1964-1968, Volume II: Vietnam, January-June 1965. Washington 1996. 664-665.) 98 Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1965. június 8., MOL M-KS 288.f.5/367.ő.e. 81. 99 Uo. 81.
