Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás (Ism.: Urban Aladár)

760 TÖRTÉNETI IRODALOM Hermann Róbert I. FERENC JÓZSEF ÉS A MEGTORLÁS Új Mandátum Könyvkiadó, 2009. 183 o. A Századok olvasóinak ismerős Hermann Róbert új könyvének címe, mivel az tartalmilag a folyóirat 2007. évi 3. és 5. számában megjelent kétrészes tanulmányon alapul. Ez a tanulmány gazdag bécsi levéltári anyagok alapján vizsgálja I. Ferenc József szerepét a magyar szabadságharc résztvevői ellen alkalmazott megtorlásban. A szerző a kötethez előszót írt, amely kibővítette az eredetileg rövid bevezetést. Ez 1850-től napjainkig kritikai áttekintését adja a magyar, de mindenekelőtt a német és az angol, a témával foglalkozó szakirodalomnak. Arról, hogy kit tartanak felelősnek a magyarországi vérengzésért: a császárt, Schwarzenberget, Haynaut, esetleg Zsófia főhercegnőt. A bevezetés kiemeli, hogy 1918 után az Osztrák Köztársaság nem tekintette magát a Habsburg Birodalom utódának, így a történeti irodalomban a császár iránti tisztelet nem volt kötelező. A magyar történetírásban a fordulat 1945 után következett be, amikor I. Ferenc Józsefről nem a monarchia időszakában szocializálódott idősebb történészek fogalmazták meg véleményüket a császár szerepéről. A szerző a jegyzetekben tájékoztat arról, hogy az eredeti tanulmány szövegét átdolgozta és kiegészítette. A tagolás azonban az eredetivel azonos, azzal a különbséggel, hogy az utolsó szakasz („Az utazó fővezér") után beiktat még egy új részletet „A kivégzések felfüggesztése és a 'kis Amnesztia'" címmel. Ez a kiegészítés Schwarzenberg és Haynau viszonyát mutatja be az október 26-iki minisztertanácsi határozat fényében, amikor arról döntöttek, hogy ezután egyetlen halálos ítéletet se hajtsanak végre. Egyidejűleg a Bécsből Pestre visszaért Haynau október 28-án levélben azt közölte családjával, hogy a továbbiakban nem hajtat végre halálos ítéletet. A minisztertanács határozatáról Haynau Bachnak Geringerhez intézett leveléről november végén véletlenül értesült. Ezért felvilágosításért fordult Schwarzenberg miniszterelnökhöz. Kifejtette, hogy ő eddig abban a hitben állította le a halálos ítéletek végrehajtását, hogy azt saját elhatározásából teszi. Most megtudta, hogy az a legfelsőbb rendelkezéséből ered, - vagyis az ő teljhatalmát valójában felfüggesztették. így ha mégis végrehajtatott volna egy halálos ítéletet, tudtán kívül szembe került volna a császári akarattal. Biztos abban, hogy a fontos döntést megküldték neki, s kéri, hogy annak a másolatát továbbítsák hozzá. Ó a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el a küldemény sorsának kiderítésére, de az nem járt eredménnyel. Schwarzenberg késve válaszolt, s akkor sem tájékoztatta Haynaut az említett minisztertanácsi döntésről. Szerinte a kérdés szóba került október 26-án, de a Bach túlbuzgóságából keletkezett levél nem jóváhagyott határozatról szólt. Megnyugtatta Haynaut, hogy továbbra is elrendelheti a halálos ítéleteket. A szerző nem találja a magyarázatát, hogy Schwarzenberg miért titkolta el az október 26-iki minisztertanácsi döntést. Következményeként Haynau megerősítette Ludwig Hauknak, 1848 őszén a bécsi Constitution c. lap szerkesztőjének, később a magyar hadsereg alezredesének halálos ítéletét, akit 1850. február 19-én Aradon felakasztottak. „Ó volt a szabadságharc utolsó, politikai vétkekért kivégzett vértanúja." Befejezésül az utószó ismerteti, hogy Leuzendorf százados hadügyész 1849 novemberében érdemeire hivatkozva miként kérte az előléptetését. Haynau ezt a kérelmet pártolólag terjesztette fel mind a császárhoz, mind Schwarzenberghez. Haynau a császárhoz intézett előterjesztésében hangsúlyozta a hadügyésznek a Batthyány elleni perben tanúsított körültekintő magatartását. Schwarzenberg azonban a császárhoz intézett előterjesztésében arra utalt, hogy a fontos politikai per bevégzése (Batthyány elítélése) után az előléptetés a közvélemény számára nem kívánatos következtetésekre adna alkalmat. Majd a felség véleményére hivatkozva közölte Haynauval, hogy a hadügyész annak idején számíthat a méltánylásra. „Mert a látszatra mégis csak adni kell" - jegyzi meg a szerző. A kötet függeléke 17 darab, a témához tartozó eredeti dokumentum magyar változatát közli (a szerző fordításában), köztük Haynaunak a császárhoz intézett hat, valamint Schwarzenberghez intézett két levelét, illetve felterjesztését. A kis könyvet a szereplőket bemutató kitűnő kőnyomatos vagy más technikával készült, a szerző tulajdonában lévő ábrázolások díszítik. így Ferenc József, Zsófia főhercegnő mellett megtaláljuk Schwarzenberg, Bach, Csorich altábornagy, Schlik altábornagy, Paszkevics herceg, I. Miklós, Sándor orosz trónörökös, Radetzky tábornagy, Gyulai Ferenc hadügyminiszter, Jellacic, Nugent táborszernagy, Kempen altábornagy, Haynau (korábbról nem ismert), valamint Kossuth, Görgei, Klapka és Damjanich ábrázolását. Kár, hogy a tájképek ebben a kicsinyítésben nem érvényesülnek. Urbán Aladár