Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei (1723-1879) (Ism.: Petrás Eva)

TÖRTÉNETI IRODALOM Hudi József A VESZPRÉMI SZÍNJÁTSZÁS KEZDETEI (1723-1879) Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2009. 198 o. + színes melléklet Veszprém kivételesen jó helyzetben van vidéki városaink között: két év alatt három meghatározó jelentőségű színháztörténeti munka látott napvilágot. Az, hogy egyszerre értek be az évekig tartó kutatások, összefügg azzal is, hogy a Veszprémi Petőfi Színház 2009-ben lett 100 éves, és a színház vezetése nem öncélú (ön)reprezentációval, hanem a centenáriumhoz kapcsolódó kiadványok támogatásával akarta megünnepelni az eseményt. Bujtor István színészként és színházigazgatóként is átérezte, mennyire fontos ennek a könnyen elillanó művészetnek a dokumentálása. Természetesen (bár talán ma már ez sem természetes), megjelentette a színház épületéről, az építész Medgyaszay Istvánról szóló színes, reprezentatív tanulmánykötetet (A magyar szecesszió gyöngyszeme. A 100 éves veszprémi színház szerk. Pető Imre, Veszprém, 2008.), de emellett támogatta a (sokszor fájdalmasan rövid) színészi életpályákat bemutató színészlexikont is (Veszprém Megyei Színházművészeti Lexikon. Gyűjtötte, írta, szerkesztette Poór Ferenc, Veszprém, 2008.). A színházi szakkifejezések magyarázata, az amatőr és hivatásos színtársulatok bemutatása mellett több mint 650 színházi ember (színművész, tánc- és bábművész, zeneművész, rendező, drámaíró, dramaturg, koreográfus, előadóművész) rövid életrajzát közli a kötet, vagyis „emléket állít mindenkinek, akik valaha is, akár egy múló pillanat erejéig is megfordultak Veszprém megyében." Hasonlóra vállalkozik Hudi József is, aki nem a 20. század, hanem a 19. század Veszprémben járt színészeinek állít emléket, belehelyezve őket a város színháztörténetének monográfiájába, amelynek megjelentetéséhez szintén a Petőfi Színház adott segítséget. Hudi Józsefnek nem ez az első színháztörténeti kötete: 2008-ban jelent meg nagy sikerű, hiányt pótló monográfiája a balatonfüredi színészetről ( A balatonfüredi színházak és színészet története (1831-1861), Balatonfüred, 2008.) Már ebben az első kötetben is ott van mindaz, ami Hudi József anyaggyűjtését, kutatói módszerét jellemzi: a források minél szélesebb körű felkutatása és feltétlen tisztelete. A balatonfüredi munka során minduntalan veszprémi adatokra bukkant a szerző: a két város közelsége és adottságai szoros szálakkal fonták össze a művészeti életet, a polgári kultúra szokásrendszere, a helyi családok kapcsolatai is sok közös forrást (leveleket, naplókat) hoztak létre. így kezdett el összegyűlni a veszprémi színjátszás adattára is, s az egyre szélesedő kutatás nyomán vált önálló, az 1879-ig tartó korszakot bemutató kötetté. Jól látszik belőle, hogy a szerző történész-levéltáros: a régi monográfiák csak színészportrékat, anekdotákat tartalmaztak, hiányzott belőlük a társadalmi háttér, ebben a könyvben viszont ott van a magyar társadalom rajza is, különösen a reformkoré és a kiegyezés utáni időszaké. A szerző nemcsak a konkrét színházi eseményekre koncentrál, hanem bemutatja a város társadalmi rétegződését, a műveltség színtereit, az írni-olvasni tudás arányát is, vagyis a kultúra befogadásához nélkülözhetetlen alapot is. A 19. századi kulturális egyesületek, pl. a városi olvasóegylet vagy a kaszinók világa ma is példát adhat nekünk: a lassan kiterjeszkedő városi kultúrába ágyazódva civil kezdeményezések sokaságát látjuk Veszprémben is. Minden társulat tart jótékonysági előadásokat - nemcsak azért mert kötelező (a 18. században pl. minden német vándortársulatnak kellett egy előadást adni az ispotály és a templom javára), hanem mert a polgári attitűdhöz ez hozzátartozik. Adnak zeneestet a városi zenészek özvegyeinek javára, a veszprémi kisdedóvoda javára, Szerdahelyi Kálmán színész szobrára, de a szegedi árvízkárosultakért is. Ez a fajta, a városért, a régióért és az országért érzett felelősség összefonódik a városi művelődés és szórakozás alkalmaival, s abban a széles spektrumban, amely a hétköznapok és az ünnepek során kikapcsolódási, művelődési és szórakozási lehetőséget jelent a város polgárai számára — a színház kitüntetett helyet foglalt el. A levéltári anyag, amelyet Hudi József feldolgoz, a Zala Megyei Levéltárból, a Veszprém Megyei Levéltárból és a Veszprémi Érseki Levéltárból való. Ez utóbbi különösen fontos: 1848-ig a színjátszási engedély kiadása a püspöki prefektus joga és kötelessége volt, s az 1840-es évekből fennmaradt prefektusi iktatókönyvek nélkül nem lehetne megírni a város színháztörténetét. Ezt