Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei (1723-1879) (Ism.: Petrás Eva)

756 TÖRTÉNETI IRODALOM egészítette ki az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárának dokumentumaival, felkutatva a városból fennmaradt 31 színlapot és az egyetlen színházi zsebkönyvet is. A szerző a tucatnyi folyóirat (pl. a Regélő, az Életképek, a Honművész ) évfolyamai mellett természetesen a veszprémi újságokat is felhasználta: a Veszprémi Független Hírlapot és a Veszprém című hetilapot, amelynek a jelentőségét növeli, hogy az 1870-es években már külön Színi szemle rovata volt. A korabeli színházi élet struktúrájából adódóan a veszprémi színházi életről csak a győri, székesfehérvári, pápai, füredi vagy pécsi repertoárral és társulati hálóval együtt lehet érvényes képet kapni, ezért ezeket is be kellett vonni a vizsgálódásba, nem lehetett egyetlen városra koncentrálni a kutatást. A kritikák, a levéltári források, a naplók, levelek, és a többi dunántúli város anyaga alapján Hudi Józsefnek sikerült rekonstruálnia a korszak társulatainak veszprémi jelenlétét és a társulatok műsorrendjét is, s elkészítette a teljes kronológiát 1879-ig. (121-123. o.) A színészek, igazgatók, énekesek neveinél minden egyes szereplőt azonosít és közli a lábjegyzetekben rövid életrajzukat. Sok kiegészítéssel bővülnek így az eddigi életrajzok: pl. Jánossy Gáborról eddig azt tudtuk, hogy 1857-ben lett Latabár Endre társulatának tagja, Hudi azonban már korábbi adatot is talál róla a társulatnál, de fontosak azok a kiegészítések is, amikor az illető színészek veszprémi vendégszerepléséről szólnak az adatok (pl. Török István esetében). Jónéhányan vannak olyanok is, akik eddig kimaradtak a színházi lexikonokból, s akikről most először van tudósítás, ilyen pl. az első veszprémi színésznő, Kállay Teréz (sz. 1826) is. Az eddigi családtörténeti kutatásai nyomán a műkedvelő előadások szereplőit is azonosítani tudja a szerző: pl. a Honművészben megjelent tudósítás szerint 1834-ben a „zirci apátság ügyvédének kisasszonya adott elő egy részletet a Teli Vilmosból" egy jótékonysági előadásban. Valószínűleg nincs más kutató Hudi Józsefen kívül, aki azonosítani tudná ezt a szereplőt: nála ott van a lábjegyzetben, hogy ebben az időben az apátság ügyvédje Reguly István volt, akinek több lánya is volt, de közülük valószínűleg a 16 éves Reguly Julianna zongorázott a rendezvényen. A színészek mellett ott találjuk a színházhoz kapcsolódó városi és egyházi értelmiségiek, kritikusok, helyi politikusok rövid portréját is. A lábjegyzetek egyébként is nagyon informatívak, azt is megtudjuk belőlük, hogy milyen műfaj volt a dramolett, vagy hogy ki volt Moritz Gottlieb Saphir (egy magyar származású népszerű német humorista, aki Lovasberényben született). A könyv első fejezete (Műkedvelők a színpadon) a veszprémi amatőr színjátszást mutatja be, a piarista diákok 1723-as, latin nyelvű előadásán kezdve egészen az iskolai színjátszás végpontjáig, az 1840-es évekig. Az utolsók közül különösen érdekes az az adat, amely az izraelita leánynevelő intézet jótékonysági előadásáról szól (1845-ben a Palota utca rendezésére ajánlották fel két előadásuk bevételét) - a magyarországi zsidó iskolai színjátszás kisszámú adatához és a veszprémi zsidóság emancipálódásának történetéhez is fontos ez az adalék. A városi polgárok műkedvelő előadásainak is komoly szervezeti keretei vannak már a 19. század elején. Ezt bizonyítja az a német nyelvű színlap, ami az 1814-es jótékonysági előadáshoz készült. 1790 után megsokszorozódik a magyar nyelvű színdarabok száma. Pápay Sámuel 1808-ban (Veszprémben) megjelent első magyar nyelvű irodalomtörténetében azt írja, hogy ő maga több mint 250 magyar nyelvű színdarabról tud. Külön fejezetet szentel a dráma műfajának és felsorolja nemcsak a ma is ismert drámaírókat, de még a drámafordító színészeket és színésznőket is. A magyar színészet kialakulásának folyamata Veszprémben is jól látható: 1810-ben megjelenik a városban az első magyar nyelvű színdarab, s a német és zsidó polgárok is magyar nyelvű előadásokat tartanak már a reformkor idején. A források alapján 1820-ban érkezett az első vándortársulat Veszprémbe, innen számíthatjuk a hivatásos színjátszás kezdeteit a városban. Az erről a korszakról (1820-1879) szóló fejezetek adják a könyv gerincét, bemutatva azokat a társulatokat, amelyek kezdetben csak Székesfehérvárról, majd az ország különböző tájairól érkeznek Veszprémbe, színpártolást és jó jövedelmet remélve, 1879-ig, amikor a színikerületi rendszer már új kereteket és új feltételrendszert ad a magyar színjátszásnak. Veszprémben egészen 1908-ig, a színház megépüléséig nincsen állandó, épített kőszínház. Az előadásokat a Nap vendéglő nagytermében vagy a Korona (korábban Stingli) vendéglő nagytermében tartják, de nyáron szabadtéri játszóhelyeket is kialakítanak pl. a Püspökkertben, a mai színház előtti parkban. Az idelátogató színtársulatoknak tehát nincsen könnyű dolguk, alkalmazkodniuk kell a játszóhelyek (nem túl kedvező) adottságaihoz, a város polgárainak igényeihez, a helyi sajátosságokhoz is, hogy üzletileg is sikeresen zárhassák az itteni másfél - két hónapot. Komlóssy Ferenc pl. 1824-ben Fecske Demeter, a városlődi bakter címmel ír darabot a veszprémi