Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
752 VELKEY FERENC gendő csak azt rögzíteni, hogy a megfogalmazás tartalmilag nem ellenkező, de mégis más hangsúlyú ismétlése, eltérő üzenetet hordozhat. Korábban Széchenyi úgy érvelt, hogy a célban egyeznek, de a modor...-, március 14- beszédében pedig fordítva: a különbség csak a modor, de a célban megegyeznek. Pedig a most neutrális „csak modor" kifejezés helyén korábban rendre a Kossuth modora sírba dönti az országot feszültsége szerepelt. A Kossuthnak tett vitát-elfedő gesztus tudatos megkomponáltságában az a szándék is tetten érhető, hogy a beszélő a helyzet által diktált és a maga által vállalt „fordulatát" hitelessé tegye. Egy nagy lélegzetvételnyi szóáradat lehetett a retorikus befejezés, mert a hírlapok csak az elejét és a végét tudták egyöntetűen megragadni. A szónok a nemzeti-politikai egység érdekében hívta fel hallgatóit a „kölcsönös bizalom" jegyében az együttműködésre, „kézfogásra."14 5 Valószínűleg a Kossuth beszédében elhangzott gondolat („a törvényhozásnak a gyeplő kezében maradjon") párhuzama az a nehezen kibogozható mondat, amelyben attól óv, hogy az „illetők" a „törvényhozó testtől" ne tagadják meg „bizalmukat", mert az ellentétre vezetne. Elgondolkodtató, hogy az „illetők" szó (máshol: az általános alany) kire utal, lehetséges, hogy Pest erőire, a diétán kívüliekre, a politikai közvéleményre. Az utolsó sorban, a felszólalásnak az egész nemzetre kiterjesztett közösségteremtő üzenetében ismét áthallható Kossuth nagy beszédének egyik részlete: „[...] már most pártkülönbség köztünk nem leend, hanem mindnyájan hazafiak s hazafiságunk érzetében egy párt vagyunk" - így Kossuth (NU) Széchenyi pedig: „pártok nincsenek, kasztok nincsenek többé, s szóljunk mindnyájan mint magyar hazafiak" (PH) A Széchenyi féle változatban a „hazafi" szó amellett, hogy a nemzet céljával azonosuló, azért cselekvő embert jelöli meg, azt is kifejezi, hogy ez az űj gyűjtőkategória, s már senki sem lehet pártja, kasztja, rendje képviselője, csak a nemzeté. Az öt szövegváltozat közül a BpH közlése a legteljesebb. Néhány egyediséget is tartalmaz, ami máshol nem olvasható („S hogy egy testté összeforrjunk", a teendők sora aggasztó,"), de általában valamelyik közlés megerősíti. A szöveg eleje pontosan rekonstruálható: Ajándékozzuk meg (azért) egymást kölcsönös/ tökéletes bizalommal. A középső részben bizonyosan szerepelt a „bizalmukat" (BpH, PZ) , a „divergencia" szó és az „egységet el nem érjük" kifejezés. Az utolsó sor valószínűsíthető verziója: pártok és kasztok nincsenek, s (csak úgy) szólhatunk mint magyarok, mint hazafiak.. A szónoklat végső kicsengése így elfedi az indító és többször visszatérő kételyre épülő gondolatsor üzenetét. A történelmi tét köré rendeződő fogalmi hálótól egyre erőteljesebben veszi át a „fő szólamot" a közösségvállalás gesztusainak sora. Összegzés: Széchenyi beszédében sokat tett azért, hogy helyzetét ne a közelmúlt, hanem a reformkor egészének idősíkja mentén értelmezzék, s a kortársak is ebből 145 Nem gondolatgazdag rész, üzenetei közvetlenek, szó szerintiek, ezért csak néhány értelmező észrevétel megtételére adódik lehetőség.
