Századok – 2010

SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én

SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 753 a látószögből nézve tekintették (általában) természetesnek-hitelesnek váltását. Az utókor viszont szinte kizárólag csak a negyvenes évek, a Széchenyi-Kossuth vita (1841-48) idősíkjához viszonyította megnyilatkozását, s így vagy annak szerves folytatójaként (Kossuth-ellenes felhangok) vagy gyökeres meghaladójaként (forradalmi „fordulat") láttatta a grófot. Összetettebb politikai képlet volt azonban Széchenyi annál, hogy az időszembesítés egyszerű képleteivel közel lehessen férkőzni hozzá, s ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy hozzászólása legközvetlenebbül az 1847. november 22-i válaszfelirati beszédével rokonítható. Március 14-én Széchenyi a nyilvánosság előtt közösséget vállalt 1848 alapvető célkitűzéseivel, világosan abba a cselekvésirányba helyezte magát, de belső vívódásai, és veszélytudata miatt nem tudott az új helyzettel (lelki-pszichikai értelemben) teljesen azonosulni. Sőt a „nagy lehetőség" éppen fokozta félelemérzetét. Aznap alapvető politikai pozícionális fordulatának első (döntő) lépését tette meg, amikor a reformellenzékkel szembeni elhatárolódás helyett az egység, a Kossuthtal szembeni indulatos ellenségeskedés helyett az együttműködés felé lépett. Ez a mozgás alapvető stratégiai és szükségszerű „program-korrekcióval" (hangsűly-áthelyezésekkel) járt együtt, s az új irányt hitelesítő gesztusok sorával, de nem követelt tőle lényeges szemléleti változást: Széchenyi megmaradt azoknak a célképzeteknek a keretében, amelyhez pályája kötődött, s amelyek most a gyors megvalósulás lehetőségével kecsegtettek. Amikor „szívéből szólt" mindebből el is mondott és el is rejtett ezt-azt.