Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 751 tevője lehet a nemzetnek) szintén önmagában hordozza a közösségteremtés mozzanatát. Széchenyi legközvetlenebb gesztusa korábbi vitaellenfelének, Kossuth Lajosnak szólt. A beszéd folyamán másodszor csatlakozott hozzá, amikor a nemzeti egységre vonatkozó gondolatát megerősítette: „Pest követe szerint megszűnt köztünk minden pártszínezet; ezt állítja ő is." Sőt a szónok finoman tovább is gördítette a gondolatsort, és a pártok fölötti egység eszméjét önmagára alkalmazva újraértelmezte vitájukat. Az ellentét - természetesen az aznapi szituáció fénytörésében - szinte eltörpült, és „csak" a „modor" körüli különbségre szűkült („a modor iránt nem volt egy véleményben"). A Kossuthtal őt összekapcsoló „cél" pedig jelentős hangsúlyt kapott: „a Pest követe által fölállított cél tisztaságában nem kételkedett soha." A kapcsolódás szándéka olyan erős volt, hogy a beszélő szinte „elfelejtette" hét esztendős egyre hevesebb polémiájukat, és értelmezését egy olyan, a múltra vonatkozó feltételes konstrukcióba illesztette („s ha eddig divergált"; „Pesttől néha divergált, ha tevé is ezt"), amelyikben magának a korábbi ellentétnek a léte kérdőjeleződött meg. A Kossuthtal egyetértő mondat két változata közül a BpH idézett szövege tűnik megbízhatóbbnak. Kossuth nagy beszédének elején elnézést kért azért, mert nem tudott pálthíveivel egyeztetni, majd kifejtette, hogy ez úgysem baj, hiszen „már most pártkülönbség köztünk nem leend" (NU). Felszólalásában egyszer sem szerepelt - a PH tudósításában föltűnő - és valószínűleg a beszédet lezáró mondatból előrecsúszó „kaszt" megjelölés. A két mondat üzenete azonos, de nyelvi szerkezete alapvetően eltérő. Csak az egyik állítmány („megszűnt", „szűnjék"), ill. a „Pest" „párt" „is" és „minden" szavak ismétlődnek. A gondolatsor másik részlete összetettebb képet mutat. A J közlése csak egy hű összefoglalás („Pest követével egyetért, eddig is csak a modorban különbözött"). Biztosan elhangoztak a „cél" és „modor" szavak, ill. a két-két változatban szereplő „eddig", „divergált" „tisztaságát(-ában)" és „nem kételkedék(-ett)" kifejezések. Az idézett feltételes konstrukció is valószínűsíthető (BpH, NU). Abban a tekintetben korrekt alapja volt Széchenyi megjegyzésének, hogy valóban, kezdve A kelet-népe vitától minduntalan a „modor és taktika" fogalmaival jelölte ellentétüket. Ezzel a szó-párral fejezte ki azt, hogy Kossuth elveit helyesli, szándékait és törekvéseit méltányolja, de politikájának metódusával nem tud azonosulni. Egy párhuzamteremtő idézet A kelet népéből: „Nincs tehát nekem - mint újra meg újra kinyilatkoztatom - sem személye, sem eddigelé kitüntetett legfőbb elvei, sem irányzatai, sem általában a Pesti Hírlap ellen legkisebb kifogásom is; [...] a Pesti Hírlap szerkesztőjének egyedül modorját és tactikáját állítom helytelennek, hibásnak, okelleninek."14 4 A fokozatosan hevülő vitában viszont már nem tűnt hitelesnek, hogy célban és elvekben azonos úton járnak, csak a modor és taktika különböző. Az én és az ő egyre élesebben távolodott, s a polémia mind mélyebben bonyolódott személyes, politikai, társadalmi, felfogásbeli stb. elemek taglalásába. Nem szükséges itt Széchenyi „finom" üzenetének érzékeltetéséhez azt a tételt bizonyítani, hogy kritikája egykor nemcsak a „modor" körül forgott, és hogy vitájuk nemcsak a „modorról" szólt. Ele-144 SzIÖM 5. 285.