Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
746 VELKEY FERENC Kétségtelen, hogy eléggé megkonstruált Széchenyi üzenete, mégis az rögzíthető, hogy a beszédben hangsúlyozott célok Széchenyi 1848-as programjává váltak, hiszen a márciusi változással egyértelműen azonosságot vállaló, a Batthyány-kormány és az űj rend melletti lojalitását rögzítő Mi lesz belőlünk magyarokbúi? című cikkében ugyanez az értékcél került a leghangsúlyosabb helyre: „Én azt mondom [...] ennek utána nem fog Magyarország Ausztriának többé félreismert, eléggé soha nem méltatott gyarmata lenni, de mint önálló ország, mely saját tengelye körül forog — s így álltunk szövetségbe —, úgy leszen integráns része a közbirodalomnak."133 Kossuth fentebb idézett torinói visszaemlékezésében éppen ellenkező értelemben taglalta Széchenyi megnyilatkozását, s annak időbeli vonatkozását. Az ő interpretációja szerint, Széchenyi csak március 14-től képviselte, a tőle (mármint Kossuthtól) átvett, és hozzá (mármint Széchenyihez) korábban programszerűen nem kötődő értéket.134 Egyik közelítés sem igazolható vagy cáfolható egyszerűen a „történelmi igazság" külső mércéjével, s mindkettőnél világosan megragadhatók ideologizáló üzenetek. A Széchenyi által produkált forrásrengetegben, aminek értelmező pozíció nélküli elrendezésére amúgy sincs lehetőség, megragadható egy-egy olyan időkeret, s megjelölhető olyan nézőpont, amely alapján egyik ill. másik magyarázat is helytállónak látszik. Legalábbis abban a tekintetben, amit Kossuth sugallt, ti. hogy Széchenyi megváltoztatta programját ill. abban a tekintetben, amit Széchenyi sugallt, ti. hogy „óhajtása" (értékrendszere) állandó maradt. Nyilván Kossuthnak közvetlen „élménye" volt a pártalakulás időszakából az Ellenzéki Nyilatkozat és a Politikai program-töredékek nemzeti és alkotmányos programja közötti különbség. Az ellentét kézenfekvő, hiszen, miközben az ellenzék a nemzet szabadsága jegyében annak a politikai garanciának az óvatos képviseletét vállalta fel, hogy a monarchia egészének kell a polgári alkotmányosság irányában átalakulnia, s miközben a felelős kormány bevezetésének elvi és gyakorlati kérdésein gondolkodott; aközben Széchenyi ezzel ellentétes tendenciát követve azt hirdette, hogy a „komplikált erőmű" a „szövevényes" „abnormis" állapot, az „indefiniált" kapcsolat, a „fölbonthatatlan házassági viszony" adott szerkezetét kell tudomásul venni, mert ez a történelmileg kialakult, és ezért egyedül elfogadható támpont egy bármilyen politika alapjának.135 És nemcsak kimondta, hogy Magyarország a közbirodalom „integráns része", hanem hajlandónak mutatkozott arra is, hogy az egész érdekében az alkotmányos és alkotmány nélküli részek kompromisszumos összhangját egyengesse.136 Annak alátámasztására pedig, hogy az önrendelkezés Széchenyinek „régi óhajtásai" közé tartozott, álljon itt egy példa a korai művekből: „Ha bizonyos és olcsó a pénz, a mit csak a hitel tehet, könnyű akkor segíteni bukott vagy bukan-133 Széchenyi István: Mi lesz belőlünk, magyarokbűi? A cikket Széchenyi márc. 27-e és 29-e között írta. PH és J 1848. április 8. Felhasznált kiadásai: SzIÖM 6/II. 974-979. és SzIVM II. 423-427. 134 Kossuth L.: Visszaemlékezések. I. SzIÖM 1. 768-769.; II. SzIÖM 6/II. 1051-1053. 135 KLÖM XI. 152-157. Széchenyi I, 1847. különösen 702-716. Az ellenzéknek a Széchenyi felfogásával vitázó közjogi programjára lásd elsősorban: Hallgatásra kárhoztatva, Gyurmán Adolf kiadatlan röpirata. Szerk. bev. Varga János. Bp. 1985. különösen 87-93. 136 Varga Jánosnak a program-töredékről írott bevezetője nyomán: uo. 37.
