Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 745 rendszerében Magyarország nemcsak egy lehet a saját tengelyük körül keringő bolygók (önrendelkező országok) között, hanem a naphoz (a dinasztia?!) legközelebb állva, azzal azonosulva központtá (anyaország) válhat. A szónok mindkét megfogalmazásban különös hangsúllyal foglalkozott az idővel. Először azt emelte ki, hogy az önrendelkezés neki „régi óhajtása", utóbb pedig azt, hogy „most" lehet anyaországgá válni. A „most" egyrészt a jelenre utalva rögzíti az időt; nyomatékosítva azt fejezi ki, hogy a jelen történelmi pillanata (Bécs forradalma) hozta el a megragadandó lehetőséget. Ismétléseivel viszont — Nemzeti Újság vonatkozó mondatában négyszer szerepel — már inkább a múltra irányul: „most", azaz nem korábban. Úgy is olvashatjuk a sort: Magyarország mindezidáig „provincia" volt, de „most"..., s úgy is, hogy ez a lehetőség csak most adódott; tehát ez a cél csak most lett (korábban nem volt) időszerű. Széchenyi István korábban valóban hajlott arra (ezzel is provokálva a normatív közjogias szemléletet), hogy Ausztria és Magyarország de facto kapcsolatát az anyaország-provincia kettősséggel írja le:131 „[...] tettleg - ez bár tessék bár ne - bizony-bizony - írta egyik cikkében - csak ausztriai provincia vagyunk."13 2 A március 14-i hangsúlyos „most" így valóban arra utalhat, hogy „most" (mármint a bécsi eseményekkel, és nem korábban) jött el annak a lehetősége, hogy Magyarország alávetett tartományból anyaország lehessen. A másik üzenet egy kézenfekvő, de többjelentésű önreflexió. Ha egy egyszerű, időre vonatkozó megállapításnak olvassuk — pályájának „régi" célja valósulhat végre meg — akkor is érzelmi töltést mutat: egy régi vágy beteljesülésének örömét. Az erős hangsúly viszont azt erősíti, hogy nem új, hanem „régi óhajtása" a grófnak a „tengelye körül forgó" Magyarország. A két értékcél a múlt és jelen egységébe kerül: hiszen az egyik cél mindig is vágya volt, a másikra pedig korábban nem nyílt lehetőség. Ezt az üzenetet még tovább erősíti a „progresszióra" vonatkozó mondatával, amely szerint az általa elképzelt haladásnak egyenesen feltétele, hogy „a saját tengelye körül forgó ország." Bár ehhez a mondathoz Széchenyi közvetlenül nem kapcsolt időutalást, de általános érvényű megállapításként értelmezhető, azaz ügy hangzik, mintha Széchenyi mintegy az ideális nemzeti fejlődés (általa mindig is vallott) modelljét, programját nevezné meg. 131 Széchenyinek a Wesselényi és Kossuth című cikksorozatában- például többször megfigyelhető, hogy a kéziratban szereplő „provincia" - „anyaország" kettősséget, Tasner Antal kijavítja „tartományra" („részre") ill. „közbirodalomra", míg végül a szöveg, az eredeti „provincia" helyén, az „ország" szóval jelenik meg. SzIÖM 6/1. 307-308. A javítások hátterében a korabeli szóhasználat normája figyelhető meg. Hiszen az 1790/91. évi 10. tck. éppen a Széchenyi által használt fogalmak ellentétében határozta meg az ország függetlenségét. A törvényszövegben a „[...] regnum liberum, et [...] independens" („szabad, és [...] független ország") ellentéteként szerepel a hosszú mondat végén a „[...] non vero ad normám aliarum provinciarum regendum et gubernandum" („[...] nem pedig más tartományok módjára kormányzandó és igazgatandó.") kifejezés. A reformkor közjogi gondolkodásában éppen a provincia (tartomány) kifejezés ellentéteként értelmeződött az ország szabadsága és függetlensége. Széchenyi szóhasználata tehát olyan „közjogi érzéketlenséget" mutatott, amelyet a kéziratot átnéző Tasner Antal és a kiadó is javítandónak ítélt. 132 Széchenyi István: Két garas. XIV SzIÖM 6/II. 98. További példák bőségesen még ugyaninnen: 94-98.
