Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
742 VELKEY FERENC rukciót követ, és eltérő szavakat használ. Csak annyi állapítható meg, hogy elhangzott egy a lehetőséget rögzítő megjegyzés: „megtörténhetik" (/beteljesedhet). Mivel tartalmilag nem idegen e résztől a PH-ban szereplő érzelmi állásfoglalás („örömmel tölti el szívét"), ezért elképzelhető, hogy elhangzott. A lényegesebb mondat szerkezetét biztosan a BpH-ban és PH-ban szereplő alanyi alárendelés és magyarázó mellérendelés határozta meg. A háromszori („régi", „óhajtása") és kétszeri („hogy", „e nélkül", „progresszió" ,,lehet[...]" ,,mi(/lyen) után" -BpH, NU; ) egyezések alapján a következő változat összesíthető: Régi (kedves/forró) óhajtásom, hogy Magyarország saját tengelye körül forogjon, mert e nélkül oly(la) progresszió lehetetlen (/nem lehetséges), mi(lyen) után én sóvárgok (la lelkem szomjaz). A „tengely" metafora értelmezését megkönnyíti, hogy Széchenyi éppen az 1848 előtti közelmúltban többször is használta koncepciója megjelölésére. Előbb még csak egy indulatos kifakadásában csapta oda naplójába, amikor a bécsi előszobázások közben egyre kilátástalanabbnak érezte a Monarchia kettőssége, és a bécsi-pesti a célok kereszteződése miatti „tehetetlenség" próbatételét: „Lehetetlenség, ez így nem mehet tovább. Magyarországnak külön tengelyt kell kapnia, vagy teljesen egybeolvadnia Ausztriával."12 5 Az 1847/48-as diéta válaszfelirati vitájában viszont már a képet kibontott állapotában nyújtotta hallgatóinak előbb egy bonyolult, majd egy zártabb formulában. így érvelt a két fél kölcsönös egymásrautaltsága mellett Moson követe „[...] a monarchia külön országainak egy napszisztémához kell hasonlítani, hol a külön planéták egy nap körül forogjanak ugyan, de saját tengelyeik körül is."12 6 Nem véletlen, hogy 1847. novemberében a válaszfelirati vita feszültségében használta Széchenyi háromszor is ezt a metaforát, mert éppen Pest megye követének, Kossuth Lajosnak a hatalmi politikai kérdéseket kiélező válaszfelirati-verzióját akarta ellensúlyozni. A modell igen alkalmas volt arra, hogy az önrendelkezés szép formáját adja szónok, de ezáltal a konkrét és aktuális alkotmányos kérdéseket, garanciális problémákat mellőzhette is. A kép egy olyan idealisztikus monarchikus uniót feltételez, amelyben a dinasztia a nap, s amelyben a külön országok (és tartományok?) saját tengelyük (rendszerük, érdekeik stb.) mentén élik külön világukat. A metafora ötletes, hiszen mégiscsak a nap vonzása tartja a bolygókat saját pályájukon, akik közben önmagukban és önmagukért is léteznek. Az 1848-as márciusi üzenet lényege innen következik: az önrendelkező (és egyenrangú!) 125 A megelőző indulatos kirohanása azzal állt összefüggésben, hogy a Hofkammer elnöke továbbra sem támogatta (inkább hátráltatta) a Helytartótanács Közlekedésügyi Bizottság elnökeként kezdeményezett terveit: „Minden elakad. Most minden szarnak Kübecken át kell mennie!" 1847. június 15-i bejegyzés. SzIN 1150. A szöveghelyre hangsúlyosan utal, mint a Széchenyi számára ekkor végletessé váló dilemmára: Szabad György: Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában. Akadémiai székfoglaló 1983. március 4. Bp. E. n. 32-33.; Oplatka A.: Széchenyi i. m. 382. 126 1847 november 22-i beszéd tengely-metaforájának bonyolultabb változata: Ausztria és Magyarország „egymás mellett függetlenül állanak, s mindegyik, bár a másikkal egyetértésben, saját útján jár, valamint a napszisztémában szükséges, hogy mindegyik planétának meg legyen saját tengelye, mely körül forog, bár ismét többen együtt egy napszisztémát képeznek." A következő beszédében november 26-án rövidebben, kibontatlanul még egyszer újra ismételte. SzIB 538. 540. és 545.
