Századok – 2010

SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én

SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 741 a kezdő rész kritikáját. A „nemzeti bűnöket" keményen ostorozó Széchenyitől szokatlan, hogy egy pozitív nemzeti karakterjegy („a becsületes, őszinte szóra fogékony magyar nemzet") említésével ellensúlyozza bírálatát. A vonatkozó mondatot csak a BpH és a PH közölte. A kritikus félmondatnakjelentősen különböznek a változatai, csak a „politialis" jelző szerepel mindkét helyen. Mivel azonban a mondat második felének struktúrája, szóhasználata sok egyezést mutat, és az egész mondat értelme is mindkét helyen ugyanaz, ezért bizonyosnak tekinthető, hogy a gondolatsor egykor elhangzott. Pontosabban rekonstruálható a mondat második fele. Az ellentétes mellérendelés mindkét változatban megfigyelhető, és a „nemzet," „melly(re)", „becsül" (megbecsül ill. becsületes), „őszinte szó(t)" kifejezések is mindkétszer szerepelnek. A különbözőségek miatt a további pontosítás azonban lehetetlen. Ebben a rábeszélő gesztusban a „nemzetnevelő pedagógus" szerepjátéka mellett, az együttműködés tudatos szándéka figyelhető meg. A negatív kritika azonnali ellenpontozása közvetlenül megerősíti a beszélő és hallgatósága, áttételesen a szónok és a nemzeti közösség kapcsolatát. így ez a kritikus mondat lényegében már a beszédnek abba a vonulatába illik, amelyik a felszólalás végére a „fő szólamot" átvéve háttérbe szorítja a kételyeket. Még mielőtt a közösségteremtő megnyilvánulások sorát vizsgálnánk, fordítsuk figyelmünket arra a két nagyobb szövegegységre, amelyek a történelmi alternatíva kedvező változatát jelölik meg. Jövőkép - azonosulás: A tét veszélydimenzióját ellenpontozza Széchenyi István beszédnek két különösen hangsúlyos gondolatsora, amelyekben a történelmi „nagy lehetőséget" villantja fel; a bécsi eseményeknek azokat a következményeit, amelyek Magyarország számára a „szebb jövőt" ígérik. Az új hatalmi-politikai feltételrendszer — a szónok szerint: — helyes politika esetén az ország valóságos önrendelkezését és új monarchiai pozícióját hozhatja el. Mivel ezek a mondatok a felszólalás hasonló szöveghelyein, ugyanabban a funkcióban következnek — mindkétszer kételyes kiindulópontot követően (szebb jövő - végóra, nagyra nő -kimúl; reform vagy anarchia) egy-egy átvezető felhívó jellegű mondat után (A gyógyszer kezünkben van.; Ennek elejét kell vennünk!) —, ezért alapvetően meghatározzák a beszéd gondolatritmusát. E mondatok kerülnek a szónoklat centrumába (az előző sorok ismétlődően mintegy rájuk érkeznek), és mivel szorosan összefügg üzenetük, ezért az elhangzottak rekonstrukciója és értelmező olvasata után együttesen vizsgáljuk jelentőségüket. Széchenyi beszédében a „nagyra nő vagy kimúl" dilemmáját követően hangzott el az első, a helyzet távlatával azonosuló gondolat. Különösen hangsúlyos mondata lehetett a beszédnek a „Magyarország saját tengelye körül forogjon" kifejezés, mert mindhárom hírlap — ilyen hosszú szövegrész esetén egyedülállóan — pontosan ugyanebben a formában közölte. Könnyen rekonstruálható ez a részlet, csak a logikai kapcsolatot kifejező szakasz okoz nehézséget. A két változat máshol helyezkedik el (az NU-h&n az elején főmondatként, a PH-ban a végén külön mondatként), más nyelvi konst-