Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 739 ilyen kedvező forrásadottságok esetén sem), a pillanatok változásaiban tűnik változékonynak, mégis próbát kell tennünk annak tisztázására, hogy 1848. március 14-én mennyire lehettek „megéltek" nemzetféltő aggodalmai. Március elseje után — ő is akkor vette hírét a francia forradalomnak — inkább „gondolkodó" veszélyérzést, és nem valami közvetlen félelem feszültségét regisztrálhatjuk naplójában. Én „most még nem aggódom" írta Apponyi Györgynek még másodikán is.12 0 Ahogyan napról napra kereste a forradalom elkerülésének és a kossuthi felirat ellensúlyozásának útját, különösebb érzelmi reakció nélkül, mint egy az események felett álló és a sodrásra felülről tekintő politikus cselekedett. Próbálkozásaiban a vészterhes jövő („Elszabadul a világ") megakadályozása motiválta, de nem „leste" félelemmel annak lehetséges bekövetkezését. Nem jellemző ekkori naplóbejegyzéseire a feszültséget mutató (máskor erőteljesen látszódó) szaggatottság, hiányoznak az érzelmeket rendre kifejező felkiáltások vagy rezignált félmondatok. A „nemzethalál" rémképe pedig március első felében nem jelenik meg még áttételesen sem írásaiban. Március 14. után azonban a „nemzeti lét vagy nemlét" alternatívája fő motívuma lett a jövőt kémlelő pillanatoknak. Szinte napról napra olvashatunk a kerületi beszéd fordulatához hasonló megfogalmazásokat, amelyek immár a naplóban is a történelmi tét nézőpontja mentén rögzítették feszültségét: „Magyarország tökéletes felbomlás felé halad" (márc. 15.); „Finis Hungáriáé" (márc. 24.); Ma eldől Magyarország sorsa! [...] Magyarország el van veszve!" (márc. 25.). Folytathatnánk a sort a „Szent Nemezist", „fátumot" és „fúriákat" emlegető márciusi bejegyzések sokaságával.12 1 Új naplókötetének első lapján március 19-én végig is futtatta a gondolatsort: „Magyarország vagy inkább a magyar faj most van fordulóponton. Vagy ragyogva élni fog, vagy bukik örökre" - kezdte számvetését, majd előbb a bukás esélyeit taglalta („A halál bizonyosnak látszik mert [\ • •]"), utóbb pedig a „gyöngécskének" minősített ellenérveket.12 2 Természetesen az új kötetet kezdő mottószerű naplóbejegyzés önmagában hordozza dramaturgiai követelményeit, és a napló amúgy sem egyszerűen „hű tükre" írója lelkiállapotának (szerepjátékok, a „történelemnek" készített kiszólások stb.), mégis az adatok sokasága és időbeli rendszeressége miatt kimondható, hogy Széchenyi István március közepétől a vázolt történelmi dimenzióban „élte meg" az eseményeket. így a 14-i beszéd retorikus történelmi tétje már abban a feszültségben értelmezendő. Azaz a bécsi forradalom után Magyarország „közvetlen" érintettsége őt is kizökkentette addigi lelki, politikai pozíciójából. így nemcsak a szokásos toposz sikeres retorikai elrendezéseként értékelhetjük a félelmes kiindulópontot, hanem a „szívéből szóló" Széchenyi nemzet „élet-halál" feszültségének közvetlen élményét is megragadhatjuk mögötte. Bár nem tűnik logikusnak, hogy a naplóban nem március 1-14. között, hanem inkább 14-től érzékelhető (sokkal nagyobb) belső feszültség, de az „éjszakai" Széchenyi nem a szokványos logika, s nem is a feltétlenül a külső hatások 120 Széchenyi István levele Apponyi Györgynek 1848. március 2-án. Kiadva németül: Viszota Gy.: Bevezetés II. i. m. CCCXII-CCCXIII. ill. magyarul: Deák Imre: 1848. A szabadságharc története levelekben. Bp. É. n. [1942.] 20-21. 121 Ezekre és még további példákra 1. SzIN 6. 746-751.; SzIÖM 7. 275-295. és SzIN 1207-1227. 122 SzIÖM 7. 275. és SzIN 1210-1211.
