Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
740 VELKEY FERENC direkt összefüggésében mérlegelendő. Sőt a „nagy remény" élményéhez nála mindig a „még nagyobb bukás" félelme kapcsolódik, s így a nemzetsorssal önmagát azonosító romantikus hősnek közvetlen egzisztenciális, lelki-pszichikai gyötrelmet okozhat a magas hőfokon megélt történelmi tét.123 A veszélytudat olyannyira átszövi a szöveget, ami eleve kizárja, hogy a beszélőnek egyértelmű, deklarációszerű pozitív válasza legyen a jövőről. A kételyes kettősségek adják a felszólalás gondolati hálóját, azonban a helyzet bizonytalanságából kiinduló állásfoglalás mégsem a pesszimizmus irányába fordul. Elsősorban azért, mert a szónok érvelése közben nem a negatív tendenciákat sorjázza, hanem a veszélyek elkerülésének útját keresi. Az aggodalmat keltő bécsi eseményeket sem minősíti, — mint állapotot tudomásul veszi —, és nem is az új helyzet ellen szól, hanem annak helyes felhasználásáért. A szónok helyzetelemzése így hangsúlyozottan jövőbetekintő. Ha az (egykori) jelen állapotot — a nemzethalál veszélyét is önmagában rejtő állapotot — tekintjük a beszéd kiindulópontjának, és az ehhez kapcsolt tendenciákat, készségeket, mint a jövő zálogát, akkor azt látjuk, hogy a szónok sokkal inkább a pozitív válasz felé mozdul. Csak két olyan mozzanat van a beszédben, amelyik inkább a kedvezőtlen irány felé mutat. Előbb a magyarság „tulajdonságai" közül felemlegette az általa sokszor — sajátos nemzetkarakterológiája jegyében — kritizált „szalmatermészetet" („szalma körülményeink"). Utóbb pedig az ország általános közrendjét, közbiztonságát („politiális rend"), talán közfegyelmét („politialis kötelékek") bírálta. Hangsúlytalan mondatok azonban ezek a beszéd sodrában. A „szalmatűz" szó és változatai (hasonlóan sokszor „szalmaláng", kevesebbszer „szalmatermészet", szalmakörülmények" stb.) az első helyzetelemző művektől olvashatók Széchenyi írásaiban. A legjellemzőbb (negatív) nemzeti tulajdonságoknak tartotta, s általában arra a gyorsan eltűnő lelkesedésre vonatkoztatta, amely minden hazai vállalkozást, ötletet a kezdetekben kísér, de amikor a cselekvésre, aprómunkára (és fizetésre!) kerül a sor, akkor elszáll.124 Ebben az esetben csak belejátszik a szövegbe a szónak alapjelentése, mert itt a „szalma körülmény" inkább valamiféle forradalmi hevületre utal, s a „tűzre lobbanás" itt valódi „tűzre", a lázongásra, forradalomra vonatkoztatható. A másik kritikus felhangú részlet is semlegesítődik, mivel az ország általános jellemzőjeként említett „rendetlenség" egy olyan ellentétes mellérendelő összetett mondat első tagmondata, amelyben a második rész gesztusa elhalványítja (szinte elfelejteti) 123 A Széchenyiről író esszéisták majd mindegyike, s az életrajzírók java része is nekifeszült annak a feladatnak, hogy a gróf lelki-pszichikai vonásait megragadja. A hatalmas anyagból itt csak a legfontosabb két szakszerű elemzésekre utalhatunk. Lackó Mihály: Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmányok. Bp. 2001. 29-92., Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége. Orvostörténeti Közlemények 1983. (102-104. sz.) 9-41. 124 Amint már jeleztük a PH és az NU szövegváltozatában szerepelnek az idézett a fordulatok. Jellegzetes példák olvashatók a Hitelben, Világban, Hunniában és majd mindegyik társadalmi vagy gazdasági intézményt értelmező szövegében, mint például: Akadémiai beszéd, Budapesti por és sár, Néhány szó a Dunagőzhajózás körül. Csak egy tipikus példa a rengetegből: „[...] azon erő és gyönyörű lelkesedés, mely most annyi hű kedélyt melegít, nem fog-e vajmi kevés haszonnal, magyar szalmatűzként ismét elpárologni." (A pistoly időelőtti elsütése. SzIÖM 6/II. 449.). Szekfű Gyula hívta fel a figyelmet ennek a „nemzeti véteknek" a kitüntetett helyére Széchenyi nemzetbírálatában. Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp. 1989. 19-20.
