Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
756 VELKEY FERENC nelmi hivatkozását keressük mögötte. Lényegében csak a történelmi fordulópont jelentőségét emeli ki: a magyar nemzet felemelkedése (élet) vagy bukása (elmúlás) között döntő pillanat eljöttét. Tartalmi szempontból nincs különbség a mondat lejegyzett négy változata között, de ebben az esetben nehéz a nyelvi konstrukciók összevetésével az elhangzott „eredetit" megtalálni, mert alapvető egyediségek figyelhetők meg a szóhasználatban és a mondat felépítésében. A „más nemzetek" és a „nagyra nőttek" kifejezések mindhárom magyar ill. a választói mellérendelés mind a négy közlésben szerepel; a „tekint" (-i, -ve), a „körülmények" (-ben), az „azok" és a „kimúltak" szavak kétszer. Az egyezések elsősorban a BpH verzióját támasztják alá. Széchenyi István — amint eszméinek kutatói a gondolatok forrásvidékét feltárva rekonstruálták — a korabeli modern haladáselvet és az organikus nemzetszemléletet sajátosan ötvöző történelemszemléletet alakított ki.11 3 Felfogásának lényege, hogy a fiatal vagy érett korú nemzetek bekapcsolódva a történelem éppen ható fejlődési áramába tölthetik be világtörténelmi hivatásukat, utána a vénség, majd a halál következik. Az egyetemes haladás és a nemzetek életéhez kapcsolódó ciklikusság rendre ebben az életkor-analogikus modellben jelent meg naplóbejegyzéseiben és írásaiban. A magyar nemzet „halálának" lehetősége előbb (elsősorban az 1820-as években) annak a kételynek az összefüggésében tűnt fel, hogy nem „vén-e" az ország reformokra. Az 1830-as évek második felétől pedig inkább amiatt, hogy ha a túlzott kockázatvállalás kétségessé teszi a haladás sikerét, akkor a nemzet — még mielőtt hivatását betölthetné, és az emberiséget egyedi jellegével gazdagíthatná — tűnik el a világtörténelemből. A „nemzethalál" motívuma így nem elsősorban a „herderi jóslat", és nem is külső veszélyek kapcsán kapta meg a legmélyebb helyét gondolatrendszerében, hanem a haladás, a kiszámítható fejlődés összefüggésében.11 4 A rengeteg idéz-113 A szakirodalomban vitatott, hogy Széchenyi haladásfogalma mennyiben kapcsolódott a liberalizmus (és felvilágosodás) szemléletéhez és mennyiben a keresztény perfektibilitás gondolatához, ill. az is értelmezések tárgya, hogy mennyiben sikerült harmonikusan összeegyeztetnie haladáselvét a romantikából átvett organikus nemzetfölfogással. Szemléletének lényegét azonban a kutatók ugyanúgy határozzák meg, és felfogásának egyediségét is egyöntetűen hangsúlyozzák. Angyal Dávid: Gróf Széchenyi István történeti eszméi. Bp. 1907.; Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulás. Bp. 1972. elsősorban: 70-82. és 158-163.; Iványi-Grünwald Béla: Bevezetés. In: Hitel a Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. (SzIÖM 2.) Szerk. és bev. Iványi Grünwald Béla. Bp. 1930. főként: 104-129. Fülöp Tamás: Gróf Széchenyi István történelemszemlélete a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseiben. (PhD értekezés) Kézirat. Debrecen, 2005. A koncepció megéltségéről: Uö: A „nemzetvénség" percepciójától a „nemezi fiatalság" kinyilatkoztatásáig - A magyar nemzet életkorának meghatározása és funkciója Gróf Széchenyi István történetszemléletében. In.: Acta Universitatis Debreceniensis Series Historica LVII. Történeti Tanulmányok XIII. DE. Szerk.: Velkey Ferenc. Debrecen, 2005. 51-73. 114 Természetesen a németek és szlávok között „rokon nélkül" elő magyar nemzet egyedül léte Széchenyit is veszélyérzéssel töltötte el. Külső fenyegetéstől azonban nem tartott: a „pánszláv-veszély" (és mögötte a cárizmus hatalmi ambíciói) őt kevésbé ijesztették mint reformer kortársait, mivel a nemzetközi politika elsősorban hatalmi „realitásaival" hatott politikai felfogására. (Erről és a vonatkozó irodalomról részletesen lásd alább). A magyar nemzet jövőjére vonatkozó félelemmel teli megfogalmazásai csaknem mindig a kiszámítható haladás összefüggésében tűntek elő. Egy érdekes példa arra, hogy a „herderi" kiindulópont hogyan vett más irányt Széchenyi gondolkozásában: „Herder, ezen az emberi eseményekbe oly mélyen beható ész, süllyedésünket jövendőié; és fogunk is süllyedni okvetlen - mert, mi tagadás benne, nemzeti és alkotmányos létünk hajszálon függ [...]" Gróf Széchenyi István: A kelet népe. (SzIÖM 5.) Szerk., bev. Dr. Ferenczi Zoltán. Bp. 1925. 315.
