Századok – 2010

SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én

SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 735 meggyőzés útján haladva melyik verzióhoz (öröm vagy bú) lépett közelebb, azaz talált-e megnyugtató megoldást (választ) a nemzet sorskérdésére. Kulcsfordulata a beszédnek a kételyes kettősségekben magasra emelt történelmi tét (Magyarország reményteli jövője vagy halála dől éppen el), mert az érvek mindvégig e köré szerveződnek, és mert ez határozza meg a szónok nézőpontját. A gondolatsor egyszerre a történelmi szituáció jelentőségét kiemelő (helyzetelemző), a felszólalás feszültségét megteremtő (dramaturgiai) vonatkozása miatt, és nem kevésbé gondolati összefüggései miatt érdemel figyelmet, hiszen a „nemzethalál" motívuma Széchenyi érvrendszerének egyik visszatérő alappillére. A tétet megjelölő megfogalmazás nem egészen egyértelmű: a valószínűség (probalitas) szó némileg ellentmond az alternatíva lehetőségének. A mondat helyes értelmezéséhez a támpontot a leginkább megerősített Pesti Hirlap közlés adja, amely szerint: most, éppen (a jelenben) még ugyanannyi a valószínűsége annak, hogy „Magyarország szebb jövendőnek indul", mint hogy halála felé közeledik, „végóráját éri". Egyszerre fejezi ki a szöveg a helyzet (a jelen) bizonytalanságát és a kétféle jövő valamelyikének biztos (harmadik nem lehet, és a jelenbeli állapot sem maradhat fenn!) eljövetelét. A német nyelvű, lényegét tekintve azonos üzenetű közlés képhasználatában teljesen különbözik a többitől, de a magyar változatok érdekesen, keresztben erősítik meg egymást. A „probalitas" (valószínűség) szó a PH-ban és az ./V[/-ban szerepel (a PH-ban hibásan probabilitas-ként), a „felfogása szerint", „a szebb jövendőnek indul" és az „(ön)magával küzdve végóráját éri" kifejezések pedig a PH-ban és a Bp H-ban olvashatók ugyanúgy. Mindkét esetben - és nemcsak egyszerűen a többségi elv szerint - a kétszer előforduló változat a valószínűbb. Másodlagos közlésekben, ha a lejegyző nem tudja pontosan visszaadni az elhangzottakat, akkor általában nem idegen kifejezéssel pótol, hanem éppen egyszerűsít. Az idegen kifejezés kétszeri előfordulása arra utal, hogy valóban el is hangzott. A BpH szövegében az egyszerűsítés vezethet félreértéshez, hiszen a „meglehet" szó utalhat az egész mondatra, és akkor nem szükségszerű a két alternatíva közötti választás. A többi kifejezés esetében az NU változta azért zárható ki, mert rövidítése miatt tér el a másik kettőtől, és ezért is kerülhetett értelemzavaró helyre a „küzd" szó. Bár a mai köznyelv számára megszokottabb (jobban hangzik) a „végóráját éli" {NU) kifejezés (értsd: az agónia állapotában van), mégsem ez a változat valószínű, mert nem illeszkedik a mondat logikájához. Kétszeresen megerősített és érthetőbb is a „végóráját éri" (PH, BpH) fordulat (értsd: eléri a végóráját; ahhoz közeledik), mert a jövőre és nem a jelenbeli állapotra utal. Mindezekért a Pesti Hirlap szövegváltozata (esetleg egy-két hangsúlytalan szó betoldásával) közelíthet leginkább az elhangzottakhoz. A szónok a nemzeti sorsfordulat szükségszerű bekövetkezését még egy általános történelmi analógiával támasztotta alá következő mondatában: „más nemzetek [...] ily körülményekben vagy nagy nőttek vagy kimúltak." Hivatkozása azonban csak deklaratív megerősítése az előzőeknek, hiszen semmi konkrétumot sem tartalmaz: sem „más nemzetek" példájára sem pedig a hasonló „körülményekre" vonatkozóan. Még ahhoz is túl általános a mondat, hogy a hallgatósággal közös történelmi ismeretanyagot vagy Széchenyi valamely visszatérő törté-