Századok – 2010

SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én

SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 729 ellenpontul szolgáljon a korábbi interpretációkhoz. így összegezte Spira György a váltást: Széchenyi „[...] a kossuthi politikának mindeddig legádázabb ellenzője most nyíltan elismeri, hogy ez a politika célirányosabbnak bizonyult az övénél, s határozottan és lelkesen csatlakozik a kibontakozó forradalmi moz­galomhoz. És ez a gyökeres irányváltoztatás, bármilyen hirtelen következik is el, teljesen őszinte: [...] a magatartásában végbement páratlan fordulat a meg­győződésében végbement fordulat következménye, [...]." Spira György a forra­dalom mellé álló, a korábbi kételyeivel, tévedéseivel leszámoló Széchenyi gon­dolatmenetét a március 14-i beszéd néhány fordulatával modellálta." Az alapsémáktól eltérő újabb elemzések közül először Kosáry Domokos írásait említhetjük, hiszen ő egy korábban is felvetődő szempontra nagyobb hangsúlyt téve a beszédet nemzetközi politikai összefüggéseiben taglalta. Ér­telmezése szerint a bécsi forradalom nyomán március 13-án átalakuló külső fel­tételrendszer eredményezte Széchenyi szkeptikus kül- és hatalompolitikai helyzetelemzésének feloldódását. Az európai politika látószögéből az országra tekintő gróf koncepciója lényegét tekintve változatlan maradt — értékelt Kosáry —, de március forradalmai új (általa nem remélt) lehetőségeket villan­tottak fel előtte, s így szükségszei'ű politikai fordulatot vett.100 Más oldalról mó­dosított a beszéd körül szerveződő diskurzuson Urbán Aladár és Pelyach Ist­ván, akik rövidebb tanulmányaikban Spira György erős hangsúlyait tették két­ségessé. Egyrészt a Széchenyi előtt álló dilemma súlyát relativizálták, másrészt a tartalmát másképpen ragadták meg. Pelyach István a törvénytelen-törvényes átalakulás kettőségében értelmezte a beszédet, amely szerinte a tempó gyorsí­tása mellett is a törvényesség melletti kiállásnak és a stabil keretek fenntartá­sának jegyében fogant, hiszen még a rendszer „megroppanásakor is tekintetbe vette a gróf a „birodalmi érdekeket." Vagyis éppen — a szó széchenyiánus értel­mében — „forradalom-elkerülő" pozícióban maradt az egyébként Kossuthoz és Batthyányhoz csatlakozó Széchenyi.10 1 Oplatka András a legújabb méretes Szé­chenyi-biográfiában szintén e beszédet felidézve jelölte meg Széchenyinek az új helyzethez igazodó megfontolásait. A Kossuthnak „békejobbot" nyújtó, régi „kedvenc eszméit" hangoztató politikus, — szerinte — a „két évtizede" óvatos­ságra intő szempontjait tehette hátrébb március közepén reménykedve várva víziója beteljesülését.10 2 Kétségtelen, hogy a Széchenyi hozzászólás „olvasatai" némileg benne rej­lettek a március 14-i szituáció összetettségében (nemcsak tudatos elrajzolás kö­vetkezménye a sokféleség), mégis megállapítható, hogy az alapvető történész­szakmai normák figyelembevételével az „olvasatok" köre szűkíthető. A felidé-99 Uo. és Spira Gy.: Széchenyi tragikus útja. In Uő: Négy magyar sors. Budapest, 1983. 23-24. 100 Kosáry D.: A forradalom i. m. 33.; Kosáry Domokos: Széchenyi és a nemzetközi politika. In: Uő: Nemzeti fejlődés, művelődés - európai politika. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmá­nyok 4.) Bp. 1989. 58. 101 Urbán Aladár: „Mi lesz belőlünk magyarokbúi?" Széchenyi István a Batthyány-kormány­ban. Forrás 23. (1991. szept.) 59-64. Pelyach István: Széchenyi és a forradalom 1848 tavaszán. In: Széchenyi Magyarországa és Európa, i. m. 165-176. 102 Oplatka A.: Széchenyi i. m. 379-383.

Next

/
Thumbnails
Contents