Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
728 VELKEY FERENC azt a gondolatát, amit nem tudott Kossuth javaslata ellenében érvényre juttatni" — eltávolította Kossuthot a beszélőtől.9 5 Az ötvenes évek Széchenyi-sematizmusa után historiográfiai fél-fordulatnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy az 1860-as évek elején a történetírás újra felértékelje a gróf március 14-i beszédét.9 6 Az értelmezés kerete a korábbiakhoz képest gyökeresen megváltozott. Sarlós Márton (1960.) például a március 14-i szituációra helyezte Széchenyi „győzelmes" „választását", amikor is „megtagadta évtizedes eddigi politikáját, és minden aggodalmát [...] félrevetve" támogatta Kossuthékat, s így ismét csatlakozott a „polgári átalakuláshoz." Drámai döntéshelyzetként idézte föl az akkor Széchenyi előtt álló válaszutat: „vagy az udvarral és a reakcióval a nemzet ellen, vagy a nemzettel az udvar ellen." A retorikus felvetés után pedig lényegében a beszéd közlésével válaszolta meg a kérdést, azaz egyértelműnek tekintette Széchenyi választását.97 Nagy jelentőséget tulajdonított a kerületi állásfoglalásnak az 1848-as Széchenyi pályaképet legteljesebben feldolgozó Spira György is, aki monográfiájában és több tanulmányában ezt a napot, Széchenyinek ezt a nyilatkozatát jelölte fordulópontnak, amikor a nemes gróf „győzelmet aratott önmaga felett," vagyis korábbi „önmaga ellentétébe csapott át."9 8 Az ő értelmezését is hosszabban idézzük, hogy 95 A Kossuth-memoárhoz kapcsolt szövegközlés: SzIÖM 6/II. 1052-53. 1. jegyzet. Vö: Viszota Gy.: Bevezetés II. i. m. CCCXX-CCXXI. Ezeken kívül Viszota még két helyen foglalkozott a beszéddel, mindkétszer akkor, amikor az aznapi naplóbejegyzést magyarázta egy-egy leíró jegyzettel. SzIÖM 6/II. 1142. és SzIN 6. 745-746. E második alkalommal (1939) a beszéd lényegét is rögzítette mintegy jegyzőkönyvszerűen: „Széchenyi is beszélt. O volt a sajtóügyi küldöttség elnöke. Kijelentette, hogy vagy reform, vagy anarchia közt kell választani. Anyaország csak akkor leszünk, ha összefogunk, és a rendre ügyelünk." 96 Azért nevezzük a változást „félfordulatnak", mert bár az 1850-es évek történetírása elutasítóan kezelte Széchenyi pályáját: arisztokratizmusát, osztály-korlátjait, monarchikus (Habsburg) elkötelezettségét kifogásolta; de a köztudatba beoltott negatív Széchenyi-kép ellenére mégsem teremtette meg a maga szakmai szintű anti-Széchenyijét. A grófot agyonhallgatták, vagy leegyszerűsítő félmondatokkal minősítették. Viszont nem került be egyértelműen az „árulók és megalkuvók" közé sem, s még a legsematikusabb összefoglalás is utalt 1848-as fordulatára. (Vö. pl. Andics Erzsébet: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. I. Bp. 1952.; vagy Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848^49-ben. Bp. 1949. 12.). Barta István Széchenyi-portréja (Barta István: Széchenyi István. Bp. 1958.) és forráskiadványa (Széchenyi István válogatott írásai. Szerk. Barta István. Bp. 1959.) már a téma újrafelfedezését jelezte, de főként Széchenyi halálának centenáriuma adta meg az alkalmat arra, hogy újraértékeljék a gróf történelmi szerepét. Az akkori szakmai állásfoglalásokban még keveredtek az elutasító és méltányoló gesztusok (1. a Társadalmi Szemle, Magyar Tudomány, Soproni Szemle, Századok 1960-as emlékszámait, blokkjait), de a nyitottabb irányt már egyértelműen megjelölték Barta István alapvető tanulmányai (Történelmi Szemle, 1960, 1963.) Abban a tekintetben is csak „félfordulatként" minősíthetjük a történetírás változását, amennyiben az „újraértékelés" nem járt együtt paradigmatikus változással. A kérdésről még nem született rendszeres historiográfiai elemzés, de érdemben szólt róla: Kosáry Domokos: Széchenyi, a naplóíró és történeti személyiség. Irodalomtörténet 28. (1979.) 495-502. A tárgyalt időszakban csak egy semleges mondat olvasható Széchenyi beszédéről Barta István Bevezetőjében (KLÖM XI. 58.) és megismételve a források között (654.) A kapcsolódó semleges megjegyzés: „A mozgalmas ülésen a követek — a szkeptikus Széchenyi kivételével — gyors cselekvést sürgettek és különösen a sajtótörvény, a nemzeti őrsereg és a népképviseleti rendszer megvalósítását emlegették, mint a teendők legfontosabbikát." 97 Sarlós Márton: Széchenyi és a feudális jogrend átalakulása. Bp. 1960. 136-137. és 141. A szövegrész idézőjeles szófordulatai mind innen, ő is a SZIB nyomán a PH-verzióját közölte. 98 L. elsősorban: Spira György: 1848 Széchenyije i. m. 32-51.
