Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 727 rezentáló szövegidézetet találhattak.9 2 A március 14-i beszéd idézettsége a korábbi arányhoz képest visszaesett, s leginkább csak a teljességre törekvő enciklopédikus életrajzok, a nagymonográfiák ill. a témához közvetlenül kapcsolódó tanulmányok foglalkoztak vele.93 Bártfai Szabó László Széchenyi-életrajzának (1926) rövid-semleges megjegyzése9 4 után Viszota Gyula azért mutatta be bővebben — éppen a Kossuth memoár kapcsán — forráskiadványában (1930) a 14-i kerületi ülést, és azért közölte a Budapesti Hiradó verziójában az egész beszédet, hogy cáfolja a visszaemlékező tézisét Széchenyi „fordulatáról." Szerinte (ellenérveket nem sorakoztatott föl, a cáfolatot a tények erejére bízta) Kossuth „félremagyarázta" a szituációt. Bár Viszota Gyula kerülte a korábbi egyoldalú leegyszerűsítéseket, s a rá jellemző módon interpretáció nélkül csak rekonstruálta Széchenyi szavait, mégis megjegyzései ill. beszédközlésének szövegkörnyezete alapján megállapítható, hogy a félelmekkel teli, forradalomtól tartó, a kedvező változásban kétkedve bízó 48-as Széchenyit ragadta meg a beszéd alapján. Jellegzetes módon mindegyik vonatkozó szövegében hosszan bemutatta a Széchenyivel vitázó Justh, Madarász és Pázmándy megjegyzéseket. Abban a tekintetben is csatlakozott a Horváth-Falk-Zichy vonalhoz, hogy csökkentette beszéd-rekonstrukciójában a Kossuthnak tett gesztusokat. Kétségtelenül manipulálta a beszédet, amikor kihagyta a „Pest és Ung" követeire tett egyetértő utalást, és alább is mellőzte azt a megjegyzést („ezt állítja ő is"), melyben a szónok egyértelművé tette, hogy csatlakozik „Pest" értékeléséhez. Azaz Széchenyi egyik gesztusát kihagyta, a másikat semlegesítette. Sőt értelmező betoldása által is — „ezután kifejtette 92 A Széchenyi-irodalom és a köztörténet „kedvenc" márciusi Széchenyi-forrása az optimizmust sugárzó 17-i Tasner Antalhoz írott levél lett („Barátom, csudákat élünk!"), a lelki dilemmákat naplóbejegyzések sorával érzékeltették (1921-től már a márc. 19. utániak is közismertek lettek), a gróf nyilvános állásfoglalására pedig inkább a „Mi lesz belőlünk, magyarokbúi" című cikkét idézték. A példák sorjázásától itt eltekintünk. A szövegek első megjelenései: SzIL III. 602.; SzIÖM VII. 273-tól; PH. 1848. ápr. 8. 93 Az ismert Széchenyi-anyag olyan hatalmasra duzzadt, hogy természetesnek tekinthetjük, hogy a Széchenyi-portrék — bizonyos méret alatt — nem tértek ki a beszédre. Annak felidézése nélkül is markáns képet tudtak adni a 48-as Széchenyiről. Nagyjából 20-25 szerzői ív körül figyelhető meg az a határ, amely fölött a biográfia-szerzők — itt a részletes könyvészeti adatoktól eltekintünk — szükségszerűen utalnak rá (Friedreich /., Bártfai Sz. L., Viszota Gy., Oplatka A.,), de amely alatt a szakmai szempontból színvonalas életút-elemzések (Németh László, Barta István, Csorba László, Fónagy Zoltán, stb.)-, esszék, bevezetők, népszerűsítő életrajzok, pályaértelmezések, kultusz-művek már nem említik. Az érdemi de nem monumentális pályaképekben a március 13-17. közötti Széchenyi-napokról elemző kommentárt olvashatunk, csak éppen nincsen elegendő tér a beszéd konkrét említésére. Viszont van néhány olyan munka, amelyből föltűnő módon hiányzik. Példaként említhető Gazda István Széchenyi-kronológiája, ahol 14-éről csak ennyi áll: „a felsőtábla elfogadja Kossuth felirati javaslatát." (Gazda István: Széchenyi napjai. Történelmi-művelődéstörténeti kronológia. Bp. 1991. 126.). A változás irányát az is jelzi, hogy amíg a 19. században megszületett jelentősebb szintézisekben (Horváth, Márki) szerepelt ez a beszéd, addig a 20. század hasonló méretű összefoglalásaiban már nem. 94 Bártfai Bezerédj Elek idézett levelének szövegfordulatával írt a szituációról: „Széchenyit pisszegéssel fogadják, mikor a terembe belép, de a reform és anarchia közti különbséget fejtegető beszédét zajosan megtapsolják. Végül nagy küldöttség felküldését határozzák el a királyhoz." Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. III. 1820-1920. Bp. 1926. 410.
