Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
726 VELKEY FERENC 1930-ban jelent meg, ezért nem lett e kettőből két egyenértékű értelmezői hagyomány; a Horváth-Falk-Zichy (szélesebb összefüggésben a Kemény, Kovács stb.) vonulat maradt domináns. Mégsem lett azonban kizárólagos, mivel Széchenyi naplóinak és levelezésének első közzétételei (1884 ill. 1891), különösen a Tasner Antalhoz írott márciusi Széchenyi levelek és a március 18-al bezáróan rögzített naplóbejegyzések már sokkal árnyaltabb kép kialakítását tették lehetővé.88 Ennek hatását érzékelhetjük a századforduló körüli művekben: Márki Sándor és Friedreich István írásaiban. A „millenniumi" történeti összefoglalásban (1898) Márki Széchenyi nemzeti-reformer célképzetét kiemelve magyarázta, hogy korábbi teljhatalmú biztosi felajánlkozása ellenére miért került be a 14-én megválasztott bécsi küldöttségbe. Gondolatmenetébe beépítette a vizsgált beszéd motívumait: „Köztük volt Széchenyi, a ki négy nappal ezelőtt is csak anarchiát nem akart s kész volt inkább feláldozni magát, hogy meglehessen a reform, s hazája tartományból anyaország lehessen. Kezet fogott Kossuthtal: szűnjék meg minden párt, minden kaszt; ő eddig is csak a modorra nézve ellenkezett, a célra nem s annak tisztaságát mindenkor elismerte." A szervező gondolat itt más, mint a Horváth-Falk-Zichy sémában, itt a 14-i egység és „kézfogás" természetességére került a hangsúly.89 Hasonlóan, „a rend és az egyetértés érdekében" tett felszólalásként értékelte a beszédet Friedreich is, aki Széchenyi biográfiájában (1915) a beszéd kulcsgondolatait közölte, még az eredetinél is nagyobb hangsúlyt téve a Kossuthnak tett gesztusokra: „Rendet Kossuth tanácsát követve teremthetünk." -rögzítette Széchenyi gondolatát átiratában. Bár Friedreich Széchenyi álláspontjának folyamatosságát érzékeltette („újra hangoztatta elvetett felirati tervének alapgondolatát"), mégis a politikus fordulatára hívta fel erőteljesebben a figyelmet. Úgy látta, hogy a 14-én Széchenyi a „nyilvánosság előtt" lerakta „már fegyvereit;" még ha „magában tanakodva" nem is tudott „megszabadulni a balsejtelmektől."90 Abban a tekintetben is fontos változást hoztak a vonatkozó Széchenyi-irodalomban az MTA majd a Magyar Történelmi Társulat által kezdeményezett a századfordulón és még inkább a két világháború között kiteljesedő forráskiadások, amennyiben a napvilágra került dokumentumok sokasága miatt jelentőségét veszítette a március 14-i beszéd.9 1 Mindaddig a Széchenyi pályán gondolkodó szerzőknek saját élményeiken kívül csak az egykorúan nyomtatott anyag állt rendelkezésére. Utóbb azonban akár Széchenyinek a reformellenzékhez és Kossuthhoz való csatlakozására, politikai fordulatára, optimizmusára; akár kételyeire, bizalmatlanságára és jövőt fürkésző félelmeire hívebb, azt jobban rep-88 Az akkoriban megjelent vonatkozó források: SzIL III. 567-613. illetve SzIM I. 541-552. 89 A szövegrész folytatása megerősíti, hogy a nemzeti egység jegyében értelmezte a beszédet: „Valóban, elérkezettnek vélte mindenki azt az időt, midőn — mint Kossuth mondta — a magyar fajt egyesíteni s Erdélyt Magyarországhoz kapcsolni kell." Márki Sándor: Az 1848-49-ik évi szabadságharcz története. In: A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. X. A modern Magyarország. Bp. 1898. 31. 90 Ez utóbbi gondolatot már a 15-i naplóbejegyzés első soraira vonatkoztatta. Friedreich István: Gróf Széchenyi István élete. I-II. Bp. 1914, 1915.; II. 206-207. 91 Lásd a SzIM és a SzIÖM sorozat vonatkozó köteteit és Bártfai Szabó László forráskiadványát.
