Századok – 2010

SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én

SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 723 1869-ben a Széchenyi-kultusszal szemben (főként Falkot és Keményt bírálva) fellépett, azt emelte ki, hogy a 48-as átalakulás lényege (a felelős kormány, a képviseleti demokrácia és a népnevelés) tökéletesen idegen volt az „arisztokratikus" és „dölyfös" Széchenyitől. 0 „sem érzelmeire, sem eszméire, sem viselt dolgaira nézve nem volt negyvennyolcas, hanem legföljebb holmi «Neuoesterreichisch» reform-programmal terhes negyvenhetes."78 Kossuth koncepciója tehát lényegében tért el az egymással feleselő Széchenyi kultuszt-teremtő és mítoszt-romboló közelítésektől. O éppen a Széchenyi-Kossuth szembeállítás általános érvényét igyekezett cáfolni, amikor ellentétüket viszonylagosnak és korhoz kötöttnek mutatta be, s a fő hangsúlyt 48-as együttműködésükre tette.79

Ezzel nem azt állítjuk, hogy az ő visszaemlékezése az objektivitás „magasabb" mércéjének felelne meg — hiszen ebben a dokumentumban is tudatosan járult hozzá saját „kultuszának" kialakulásához —, csak annyit rögzítünk, hogy ő nem követte a Széchenyi-értelmezések adott sémáit, és a március 14-i beszéddel (mint kulcsforrással) reprezentálta azokkal ellentétes tézisét.8

0 Természetesen a Torinóban memoárját író Kossuth emlékeinek „felidézéséhez" (ill.: felfogásának igazolására) csak esetlegesen használhatott forrásokat. Bár eljutott hozzá a Széchenyi napló 1884-ben (gyenge szakmai színvonalon) megjelentetett változata, de azt ő minden bizonnyal csak szövegének rögzítése után forgatta, és kommentálta néhány széljegyzettel.81

A számára hozzáugyanezen a nyomvonalon Keményre és Falkra építve: Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846-48.1—II. Bp. 1889. Főként: II. 40-71. Összefoglalóan a Széchenyi-kultusz korai időszakának sajátosságairól: Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben. Bp. 1981. 5-58. ill. Deák Agnes: Széchenyi István és a magyarországi közvélemény az 1850-es években. In: Széchenyi Magyarországa és Európa. [...] Szerk. Pelyach István, Kőrösiné Merk Hilda, Simon V Péter, Buday Miklós. Széchenyi Társaság. H. n. [Bp.] 2004. 187-198. 78

[Schwarcz Gyula:] Pócsi Zombath M.: Gróf Széchenyi István viszonya az 1848-diki törvényes átalakuláshoz. Pest, 1869. Főként 14-17. és 49-51. Az idézett rész ott kérdő mondat, de az üzenete kijelentés. A Kossuth-idézetben tévesen az „M" helyén „Mihály"; helyesen: „Márton". Erről és Schwarcz pályájáról, a tanulmány céljáról és lényegéről: Schwarcz Gyula. Vál., s. a. r.: Miru György. (Magyar Panteon) Bp. 2000. (Miru Gy. bevezetőjéből:) 23-24. és 113-114., 265. 79

Szekfű Gyula helyesen állapította meg, hogy egyik fő vonala a munkának annak igazolása volt, hogy „48-ban a legjobb viszonyban voltak egymással". Valóban ismétlődően ez volt a fő tétele a Széchenyire vonatkozó visszaemlékezéseknek. Példaként még: SzIÖM 6/1. 766. 768. és 777-778.; 6/II. 1047., 1059. és 1082. Egy kiadatlan kézirat-változatban egyszerűbben a fő tétel: „A két politikai ellenfélből két politikai szövetséges lett; de amíg a márciusi napok ezt a fordulatot elé nem idézték, nem tagadhatom, hogy Széchenyi nemcsak politikai ellenfél, hanem személyes ellenség gyanánt viselte magát irányomban." MOL KL KGy R/90. 118. I. 6594/a 19-20. Szekfű Gyula: Az öreg Kossuth. In: Uő: Nép, nemzet, állam. Válogatott tanulmányok. Vál., szerk.: Erős Vilmos. Bp. 2002. 624-625. 80

Anélkül, hogy az egykori forrásokat részletes vizsgálat alá vetnénk is nyilvánvaló, hogy a minisztérium „közös bárkájában" együttműködésük egyáltalán nem volt zökkenő- és súrlódásmentes. Valójában a tökéletes 48-as Széchenyi-Kossuth harmónia nem más, mint egy Kossuth által teremtett mítosz. Vö.: Viszota Gyula jegyzeteit a visszaemlékezésekhez. SzIÖM 6/II. 1047-1094.; Szekfű Gy.: Az öreg Kossuth i. m. 624-625. 81

Kossuth memoárjának keletkezési ideje a sok változat miatt nem pontosítható egyértelműen. Viszota Gy. 1883 és 85 közé teszi születésüket. Bár valószínűleg az Irataim az emigráczióból IV kötete előkészítése közben (1883-94) még többször visszatért hozzájuk (van például visszatekintő utalása az 1885-ös főrendiházi törvényre), mégis kikövetkeztethető, hogy a Széchenyi-napló olvasása előtt fogalmazta meg őket. Erre utal néhány megjegyzése a memoárban (pl. „Ha bevezette e naplójába gondolatait s érzelmeinek viharát? Kár, ha nem tette! Minő lélektani tanulmány volt volna az, s mennyit nyert volna vele a történelem!"); és az, hogy nem hivatkozott Zichyre, s nem is vitatkozott