Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
724 VELKEY FERENC férhető anyagokban viszont jó érzékkel „találta meg" üzenetének igazolására a március 14-i beszédet.8 2 Felhívhatta rá a figyelmét Falk Széchenyi-életrajza és Pulszky „emlékirata" is, de valószínűleg vagy Horváth Mihály könyve, a „Huszonöt év Magyarország történetéből" vagy közvetlenül a Pesti Hirlap március 18-i száma adta az indítólökést.83 A „kvázi-memoárok" után fordítsuk figyelmünket a már többször említett történetírói produktumokra: először, az időben is első Horváth-szintézisre (1863).84 O így értelmezte (a szöveg közlése előtt) Széchenyi beszédének lényegét: „csak egy férílű volt a rendek soraiban, ki nem tudott minden aggodalom nélkül belé vegyülni a közönségessé vált öröm kitöréseibe. Széchenyi István előrelátó, mély lelkében, amelynek a lángoló honszeretet gyakran csaknem jósihletet kölcsönzött sejteni a jövendő titkait, a közörömben is megfejthetetlen aggodalom érzelmei támadtak a nagy események vég sikere fölött." Horváth tehát egyrészt azt hangsúlyozta, hogy Széchenyi nem illeszkedett bele a hangulatba, másrészt pedig a jós-szerep felemlegetésével a szabadságharc utáni történelmi távlatból némileg igazolta a gróf egykori aggodalmait. A szövegközlés végén is csak a Kossuth elleni kritika jegyében említette meg, hogy Széchenyi nyilatkozatával vitapartnere mellé kényszerült. Az, hogy Széchenyi az eddigi „éles, sőt szenvedélyes ellenzést" elhagyta, szerinte nem a gróf szempontjaiból következett, hanem abból eredt, hogy Kossuth „már mindenhatóvá lett a közvéleményben. Valóságos diktátorává lett az országgyűlésnek." Horváth Mihály kommentárját olvasva tendenciózusnak tűnik, hogy az ő közléséből az a két utalás is hiányzik, amelyben a „szóló" konkrét, egyetértő gesztust tett Pest követének.8 5 vele. Zichy kiadványának vonatkozó részeihez nem fűzött kommentárt, nem húzta a vonatkozó részt alá, s mivel kétszer hivatkozott széljegyzeteiben saját, csak részleteiben, a Pesti Naplóban megjelent munkájára („Lásd Irataim IV kötet Széchenyi fejezet"), ezért biztosra vehető, hogy a Széchenyi naplót csak később forgatta. Hogy mikor kaphatta pontosan meg, arról nincsen adatunk. SzlOM 6/11. 1049., ill.: SzIM I. [Kossuth példánya.] 526. és 542. In: OSZK, Kossuth Lajos Könyvtára 1894. 755. 82 Kossuth „turini" könyvtárában a közelmúltról rendelkezésére álltak többek között Lónyai Jánosné, Wirkner, Asbóth, Bakay, Pulszky stb. visszaemlékezései, Horváth, Irányi-Chassin, Máriássy, Szilágyi, összefoglalásai, forráskiadványok, törvénytárak (Történelmi Lapok, 1847/48. évi törvénycikkek stb.), napilapok (PH, Kossuth Hírlapja stb.) és folyóiratok (pl. a Századok több száma). L. OSZK: M. N. Múzeum Könyvtára, Kézirattári Növedéknapló, 1937/24.; Kossuth Lajos könyvtárának leltára. 83 Falk művére maga hivatkozott, Pulszky munkájának első két kötete pedig meg volt könyvtárában. Horváth műve azért lehetett inkább kiindulópont, mivel azt rendszeresen földolgozta, emlékezéseiben és jegyzeteiben sokat emlegette, vitatkozott vele. A legkonkrétabb forrás azonban nem igazolja közvetlenül állításunkat, mivel a művet (az 1864-es genfi kiadás volt meg neki) nem látta el széljegyzetekkel, s ezt a részt is jelöletlenül hagyta. Más szakaszoknál a neki nem tetsző, a személyére, lelki tulajdonságaira vonatkozó részeket oldalt vonallal kiemelte. (OSZK, KL Könyvtára 1894. 744. 596-597.). Az bizonyos, hogy a PH verzióját közvetlenül is ismerte, mivel olyan részt is idézett, amely Horváth közléséből kimaradt. Erről bővebben alább. Kossuth vitái Horváthtal visszaemlékezéseiben: SzIÖM 6/II. 1059-1068, 1084, 1087. és 1090. Még néhány adat. MOL KL KGy, R 90. 118. 36. 84 A legkorábbi Széchenyiről szóló művek még nem utaltak erre a megnyilatkozásra, s mivel nem tekinthető nagy szónoki teljesítménynek, ezért joggal, Toldy István sem vette fel kiadványába. L. A magyar politikai szónoklat kézikönyve a legrégibb időktől a jelenkorig, [...]. I. Kiadta: Toldy István. Pest, 1866. Föltűnő, hogy Toldy az 1847/48-as diétáról egy Széchenyi beszédet sem közölt, az egyébként bő válogatásában. 85 Horváth M.: Huszonöt év i. m. III. 369-371. Mivel a helyzetelemző résztől kezdve („Sokan örülnek ...") csaknem pontosan végig követte a beszédet, ezért érezzük tudatos elrajzolásnak, hogy Horváth az üzenetébe nem egészen illeszkedő gesztusokat („előadák ..."; „Pest mondá ...") kihagyta.
