Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
722 VELKEY FERENC fiúsításokért elégtételt szolgáltatott, mert hiszen éppen az volt a lényeges eltérés közöttünk, hogy ő kizárta programjából a közjogi kérdéseket, rosszallotta oda irányzott törekvésemet, hogy «Magyarország saját tengelye körül foroghasson» [...]. E felfogás helyes voltát március 14-én nyíltan elismerte, s beszéde folytában még más elégtételt is szolgáltatott, f...] Ez valóban nemes nyilatkozat volt, méltó Széchenyihez. Mondhatom is, hogy e perctől kezdve egy irányban haladtunk."74 Kossuth interpretációja szerint Széchenyi 1848. március 14-én alapvető fordulatot vett: Korábbi véleményét föladva elfogadta az ő álláspontját, nyíltan csatlakozott hozzá, amikor „határozottan kijelentette, miként annak kulcsa, hogy ne anarchia, hanem reform legyen, egyenesen azokban van, amiket én s velem egyetértve utánam mások is előadtunk, s ezért amint én mondtam, úgy ő is mondja: szűnjék meg minden párt, minden kaszta." Vitájukat lényegében befejezettnek nyilvánította, amikor kimondta: „0 eddig is csak modorra nézve ellenezett, de célra nézve nem." Sőt olyannyira erős volt e fordulat — Kossuth értékelése szerint —, hogy az egyetlen, epizódszerű megye-törvény vitát kivéve „semminemű véleménykülönbség" nem volt köztük: aznaptól (!) „az ellenfelek szövetségesekké lettek; egy úton jártunk, vállat-vállhoz vetve, egymást kölcsönösen támogatva egyetértőleg teljesítettük kötelességünket a haza iránt" -fogalmazott retorikusán. Eddig Kossuth gondolatmenete.75 Az 1880-as években született Kossuth memoár vállaltan a „kezdet" reformkor- és Széchenyi-irodalmának vonatkozó állításait igyekezett korrigálni. Bár elhárította magától, hogy beleszóljon a történetírók vitájába, és ő rostálja meg „amit Falkok s Kemény Zsigmondok írtak, s meg azt is, amit Pócsi Zombath Mf... valójában Schwarz Gyula], s vele egy irányban mások írtak," mégis éppen e szakasznál hangsúlyozta, hogy „alkalmat vesz" „a tényállást tendenciózusan eltorzító, némely történetírási valótlanságokat [...] helyreigazítani."76 A kettős elhatárolódás érthető. Egyrészt a meghatározó vonala a Széchenyi értelmezéseknek (Keménytől, a kultuszteremtő Török Jánoson, Falk Miksán át - s folytathatnánk a sort - Kovács Lajosig) a 48-as Kossuth hagyománnyal szemben: a forradalomtól irtózó, a monarchikus keretet sérthetetlennek nyilvánító, a Kossuthtal vitázó 1840-es évekbeli Széchenyit idealizálták. 1848-as pályaszakasza kapcsán is a fő hangsúlyt a Kossuthtal szembeni averziókra és a korábbi félelmek (különösen a Politikai program-töredékek „jós igéinek") beteljesülésére tették. Ok a nemes gróf 48-as szerepvállalását nem fordulatként, hanem nehezen vállalt kényszerként értelmezték.77 Másrészt viszont Schwarz Gyula, aki 74 Kossuth L.: Visszaemlékezések Sz. I. SzIÖM 6/II. 1051-1053. 75 Uo. 1052-1053., 1055. A kiemelt rész az eredetiben belső idézet. 76 Kossuth L.: Visszaemlékezések Sz. I. Az első idézet a Pesti Naplóban megjelent I. részben: SzIÖM 6/1. 769., a második a kéziratok nyomán: SzIÖM 6/II. 1051. 77 Kemény Zsigmond 1850-51-ben megjelent vonatkozó történeti esszéit (itt gyűjteményes kiadványokat alapul véve). Kemény Zsigmond: Széchenyi István. In: Kemény Zsigmond tanulmányai. Kiadja: Gyulai Pál. Pest, 1870. Főleg: 399-405.; Uő.: Forradalom után; Még egy szó a forradalom után. In: Kemény Zsigmond: Változatok a történelemre. Szerk. Tóth Gyula. Bp. 1982. Különösen: 300. és 321-322.; [Török János:] Magyar életkérdések öszhangzásban a közbirodalmi érdekkel. írta gróf Széchenyi István egyik tanítványa és tisztelője. Pesten, 1852.; Török János Publicistikai és nemzetgazdasági némely dolgozatai. Pest., 1858.; Falk M.: Széchenyi i. m. Egy későbbi memoár teljesen
