Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 721 csak egy-két visszaemlékező érintette, s azok is inkább értékelő-elemző módon, történelmi távlatból. Pulszky Ferenc például éppen ellentétes hangsúllyal idézte föl a jelenetet „memoárjában", mint Bezerédj. O a beszéd lényegét így ragadta meg: „Széchenyi kétkedve szól az eseményekről, nem tudja, kell-e örülni nekik, nem lappang-e veszély nemzetiségünkre abban, mi most ily lelkesedést szül, s gondolkodóvá teszi a közönséget, de a hangulat nem kedvező a kételyre."71 Azaz Pulszky szerint Széchenyi nem simult bele a közlelkesedésbe, idegen-hangként szólalt meg, s bár figyelmet keltett, mégis kívül maradt a hangulaton (hatása sem lehetett érdemi). Bár Pulszky nagyon plasztikusan mutatta be a bécsi, pozsonyi és pesti eseményeket, jó történetíróként földolgozta Széchenyi (még kiadatlan) 1848. márciusi naplófeljegyzéseit, de mivel egykor Szécsényben volt (az ülésnek nem volt résztvevője), ezért nem személyes élményeit rögzítette.72 O a beszéd szövegét ismerve — mások egykori élményeit, híreket, további forrásokat és történeti munkákat fölhasználva — alkotta meg elbeszélését. „Memoárjának" ez a része a történetírás dimenziójában, annak korabeli diskurzusában mérlegelendő, és interpretációja bele is illik a századközéptől jellemző — alább érintett — értékelő hagyományba.73 Témánk szempontjából még érdekesebb egy másik visszaemlékezés, mert a szerzője, az egykori eseményekben kulcsszerepet játszó kortárs: Kossuth Lajos volt. Kossuth sem élményszerűen emlékezett e napra, viszont ő memoárjával úgy próbált bekapcsolódni a korszakról szóló történeti diskurzusba, hogy annak meghaladására tett kísérletet. így kommentálta egykori vitapartnere megnyilatkozását: „Az én állásom az országgyűlésen március 14-ke óta egészen más volt, mint azelőtt. [...1 És március 14-kével Széchenyi viszonya is megváltozott irányomban. Akkorig politikámnak Széchenyi határozott ellensége volt, akkoron álláspontomat magáévá tette, s ezt még egy nemével az apológiának is összeköti. Kijelentette ugyanis a március 14-kei ülésben, miként neki régi kedves óhajtása, hogy Magyarország saját tengelye körül forogjon [...]. E kijelentés legtekintélyesebb politikai ellenem részéről az éveken át reám halmozott gya-71 Pulszky Ferenc: Életem és korom. I—II. S. a. r. ... Oltványi Ambrus. Bp. 1958. I. 325. 72 Arról, hogy csak márc. 15. után utazott Szécsényből Pestre maga ír munkájának egy valódi memoár-szerű részében. (I. 332-350.). A sikeres, három színterű „forradalom-történeti" fejezetben (I. 308-331.) többször idézte Széchenyi naplóját, sőt a márc. 2-13. közötti időszakot a naplóbejegyzések magyarra fordított közlésével mutatta be. Ez már csak azért is méltánylandó, mert Széchenyi naplója akkorra még nem volt ismert — a Zichy-féle kiadást (1884) csak néhány részközlés előzte meg szintén tőle —, így Pulszky mint „régi" akadémikus valószínűleg az 1877-től az MTA birtokában lévő eredeti, kéziratos naplóköteteket tekintette át. Pulszky munkájának első részei a Budapesti Szemlében jelentek meg 1875-től, majd az első (4 kötetes) kiadása 1880-tól. Vö.: Oltványi Ambrus bevezetőjét és tájékoztatását. In: Pulszky F.: Életem i. m. I. 5-33. és II. 491.; Gróf Széchenyi István Naplói. Adalék a nagy hazafi jellemrajzához. (SzIM I.) Összeáll.: Zichy Antal. Bp. 1884.; A korábbi Zichy közlésekre: Budapesti Szemle 23.-24.(1880.) 54-84., 88-100. és 280-323.; Viszota Gyula: A naplók története. In: SzIN 1. VII-XXX. 73 Nemcsak a közelítések hasonlósága miatt látjuk így, hanem azért, mert Pulszky a hagyományozott kép jegyében szelektált Széchenyi naplójából. Március 1-től 13-ig mindegyik bejegyzést hosszan idézte, 14-e reggelét (a nádor konferenciája) fölhasználta, és 15-éből is jócskán merített. Olvasnia kellett tehát azt a megjegyzést is, hogy „Es gefallt." Az ezzel ellentétes mondata azt jelzi, hogy „igazodott" a korabeli „kész" értelmezés keretéhez. (Minden valószínűség szerint Horváth Mihály lehetett a közvetítő.)
