Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
720 VELKEY FERENC lemző, hogy Kossuth a Széchenyi beszéde nyomán kialakuló szöveg-játékban taktikusan, de inkább mérséklőén szólt. Pázmándyt ellenpontozva kifejtette, hogy ő „nem nagyon örül;" mégis megerősítette az előtte szólót mellékmondataival: Csak azért nem, mert „azon rendszernek már előbb kellett volna megbukni, míg annyi szerencsétlenséget nem árasztott a nemzetre." Ehhez hasonlóan vitázott Madarászékkal, amikor rögzítette, hogy a sajtószabadság bele érthető a felirat általános megfogalmazásába — ekkor tett javaslatot a szövegmagyarázó „határozatra"—, azaz a leglényegesebb kérdésben (üzenet a felsőtáblának a felirat módosítása érdekében) elutasította javaslatukat. Mégis egyet is értett velük a választmány siettetésében és a sajtóügyi alapelvek rögzítésében.67 Összességében úgy látjuk, hogy inkább Madarászék bíráló pozíciója volt egyedi, és így a hírlapok rögzített „tetszési indexei" tükrözik hívebben Széchenyi beszédének általános fogadtatását. Hallgatósága őt ekkor nem „idegen hangnak" tekintette, aki a többség véleményével szemben foglal állást, hanem beszédét a közlelkesedés jegyében (annak megerősítéseként) fogta fel. Ezt igazolja, hogy felszólalása után is az események fő sodrában maradt, és délután a feliratot Bécsbe vivő küldöttség tagjává választották.6 8 A beszéd ilyetén hatását érzékletesen adta vissza egy gyorsan reagáló szemtanú, Bezerédj Elek, aki még aznap egy órakor (a délutáni ülés előtt) keltezett atyjához írt levelében, így mutatta be a történteket: „[...] A szabadelvű követek egész éjjel tanácskoztak. Reggel kerületi ülés. Tárgy városok ügye. Belép Kossuth [...] Széchenyi hangos piszegés közt jön be. Igen derék a reform és anarchia közti különbséget fejtegető és minden kasztkülönbséget örökre megszüntetni kívánó beszédeivel sok tapsot aratott."6 9 A híradásból is kikövetkeztethetően ellenzéki érzelmű Bezerédj bizonyítja — megerősítve a BpH tetszési mutatóit a „zúgástól" az „éljenig" —, hogy lényegesen megváltozott Széchenyi megítélése a beszéd hatására: előtte „hangos pisszegés", utána „sok taps". Más forrásokat, amelyek a közvetlen élmény erejével idéznék föl a nemes gróf felszólalását, nem találtunk.7 0 Bár a bőséges memoárirodalomban olvasható néhány (anekdotikus) történet a 48-as Széchenyiről, de március 14-i beszédét 67 Bónis megjegyzése a BpH és a PH alapján. Madarász szövegfordulatai csak a PH-ban olvashatók, Pázmándyé hosszabban a BpH-ban is. Kossuth beszéde elnagyoltan az NU-ban, lerövidítve a BpH-ban és hosszan a PH-ban található meg. Konkrét sajtóügyi javaslata egybeesett a Justh-Madarász-Pázmándy vonal igényével: a választmány csak „leírja" az „előleges vizsgálat eltörlésére" és az „esküdtszékre" alapozódó törvénytervezetet. 68 Természetesen messzemenő következtetést nem lehet levonni Széchenyi megválasztásából, hiszen a fentebb hivatkozott névsorba bekerültek a Konzervatív Párt jellegadó politikusai, vezérszónokai is, mint Babarczy Antal vagy Dessewffy Emil. 69 MOL P 626. A Széchényi család levéltára: Széchenyi Gyűjtemény, (később: MOL SzGy). 12. cs. 119. Bártfai Szabó László másolata. Bezerédj az itt kihagyott részben bőven ismertette Kossuth beszédét, a nádorhoz menő deputáció sikerét, majd Madarász és Pázmándy — egyébként a Széchenyiénél később elhangzott — felszólalását. Kiadva: Adatok II. 655-657. 70 Az egykori levél-beszámolókban valószínűleg azért nem olvashatunk bővebben Széchenyiről, mert — amint többen papírra is vetették — olyan sűrűn érték egymást az események, hogy a tollat ragadók csak a leglényegesebb mozzanatokra térhettek ki: Kossuth beszédeire, a felirat elfogadására, az esti fáklyászenére. Példaként néhány ilyen forráshely: Matuska János levele márc. 14-én; Bártfay József levele márc. 17-én; Lejtényi György naplórészlete: AFESzL I. 103-104 és 109-113.; Adatok II. 654-655.
