Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
712 VELKEY FERENC Az azonban természetesen a korabeli szerkesztőkön, illetve tudósítókon múlott, hogy újságjukban egy-egy beszédet milyen részletességgel és mekkora pontossággal taglaltak. Mint láttuk a 14-i ülés (és Széchenyi felszólalása) komoly érdeklődésre tartott számot. Mivel a megjelölt híradások a beszédet sok hasonló és sok csaknem szó szerinti fordulattal adták vissza (a vezető hírlapok ekkor már a diétái tudósítások pontossága érdekében gyorsírókat alkalmaztak), ezért Széchenyi felszólalásának lényege és több megfogalmazása biztonsággal rekonstruálható. Mivel azonban a gyorsírók száma nem volt elégséges ill. munkájuk színvonala nem volt tökéletes (s nem is biztos, hogy mindegyik szöveg gyorsírótól származik), ezért a különbségek is természetesek.39 Az eltérések viszont azt is világossá teszik, hogy a lapok beszámolói külön szerzők tollából származnak. Akkoriban már egy önmagára valamit adó hírlapnak saját forrás alapján kellett tudósítania, s ezért nem véletlen, hogy a Jelenkor szerkesztője és szerzője éppen az előző számban (március 16-án) önérzetesen cáfolta az „után nyomott beszéd" vádját, és bizonyítgatta — még ha nem is meggyőzően —, hogy az érintett lap saját tudósítójától kapja diétái beszámolóit.40 Egyedül a Hetilap követett (megjelölten) másodlagos forrást, de ez természetes is, hiszen ekkor lépett ki közgazdasági tárgyköréből; a március 14-ről szóló volt az első rendszeres országgyűlési közleménye.4 1 Kovács Magda: Fejezetek a cenzúra reformkori történetéből. In: Petőfi és kora. Szerk. Lukácsy Sándor és Varga János. Bp. 1970. 249-287.; Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból (1780-1867). Vál., s. a. r., bev és jegyz.: Mályuszné Császár Edit. Bp. 1985. 39 A diéta hivatalosan is gyorsírókra bízta a naplók vitelét és szerkesztését. A két ambiciózus jelölt közül végül Hajnik Károly lett az „irodavezető", de a fő feladatok megoszlottak közte (felsőtábla) és Lukács János (alsó tábla országos ülések) között. A munkatársak és korrektorok közül név szerint ismert: Gyurits Antal, Arvay István, Pásztory Zsigmond és Kolmár József. Az ügy háttértörténetére: MOL N 119.: 1621., 1626. havidíjukra: 1509. Bár egyre nagyobb igény mutatkozott további gyorsírók alkalmazására, de erre — Siklóssy László elemzése szerint — nem volt elegendő alkalmas személy. Az alapfeladat mellett alkalom adódott arra is, hogy a hivatalos gyorsírók a lapoknak tudósítsanak. Lukács János főként a Pesti Hírlapnak dolgozott, míg a Nemzeti Újság országgyűlési anyaga Gyurits Antal gyorsíró segítségével született meg. Az irodalomban egyértelműen megfogalmazódott az az állítás, hogy a Budapesti Hiradó is gyorsírás nyomán készítette el tudósításait, de a lejegyzők kilétére nem találtunk eddig adatot. Összefoglalóan Kosáry Domokos: Az új politikai sajtó. In: A magyar sajtó története I. 1705-1848. Szerk. Kókay György. Akadémiai Kiadó, Bp. 1979. 801-802.; és Siklóssy L.: Az országgyűlési beszéd i. m. 306-310. Egyes részletekre még 1. Molnár A.: Kossuth cenzúrázott i. m. 910-911.; Pajkossy G.: Kossuth felirati i. m. 171-172. 40 J, 1848. márc. 16. A Nemzeti Újság (febr. 15.) és nyomán a Hetilap (febr. 29.) vádolta meg a Jelenkort azzal, hogy csak átveszi az NU tudósításait. Erre a lap szerkesztője technikai magyarázatot adott (febr. 24.), miszerint csak a nyomdászok munkájának megkönnyítése érdekében történt, hogy nem szedték újra (két változatban) — mindkét lapot „Trattner és Károlyi" adta ki — a diétái beszámolókat. A Jelenkor márc. 16-i „nyilatkozata" és a kapcsolódó szerkesztői megjegyzés ehhez az eseményhez kötődött, de amint a kérdés összefoglalója, Dezsényi Béla érzékeltette az érvek eléggé sántítottak, és az a tudósítói lista, amelyet a Jelenkor közölt sem volt meggyőző. Dezsényi csak annyit látott bizonyítottnak, hogy ekkortól már valóban voltak ennek a lapnak is külön tudósítói, s így a nyilatkozatot aláíró Golub Vilmos, ill. Funták Sándor küldte a lapnak az országgyűlési közleményeket. A korábbi névsort ő kétségesnek tartotta (1847. december 2-ig Mészáros Károly majd utána februárig Silly Gábor és Pósch Ágoston lett tudósítóként megnevezve). Dezsényi Béla: Két régi újság pöre egy utánnyomás körül. In: Magyar Könyvszemle, 1940. Szerk. Trócsányi Zoltán. Bp. 1940. 278-282.; és Kosáry D.: Az új politikai i. m. 802. 41 H, 1848. márc. 17. A híradást a Nemzeti Újságtól vette át.
