Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 711 tó valóban szabadabban tudósíthatott az eseményekről.3 6 A „látványos" változás hátterében a Királyi Könyvbíráló Hivatal november 12-i új rendszabása állott, amely lazított — formai és némileg tartalmi tekintetben is — a korlátokon. Természetesen, azért a cenzorok — főként a pesti ellenzéki lapokat „vizsgáló" Engel Sándor —, a rögzített feladat szellemében az „izgató és lázító, továbbá kormányt és személyeket sértő illetlen kifejezéseket" rendre kigyomlálták. Az újabb történetírás Kossuth Lajos országgyűlési beszédei kapcsán mutatta ki, hogy milyen jellegű és mértékű törléseket tettek még február végén, március elején is.37 Széchenyi március 14-i hozzászólásának vizsgálatakor azonban nem kell a beszámolót torzító cenzúrai beavatkozással számolnunk. Mivel a lapok többségének tudósítása már március 15. után a „szabad sajtó" termékeként látott napvilágot, ezért azokban a számokban nem feltételezünk törlést. Engel Sándor egyébként már 15-én Pozsonyban a korábbi bécsi és előző napi diétái események hatására felmentését kérte, ezért a vizsgált országgyűlési tudósítások cenzúrázása ott meg sem kezdődött, s valószínűleg javaslatával ellentétben már a pesti kollégáknak sem volt alkalmuk az „engedélyezésre". A leggyorsabb — ekkoriban Pozsonyban megjelenő — Budapesti Hiradó pedig korábban sem volt olyan szigorúan cenzúrázva (Drescher Frigyes engedékenyebben működött kollégájánál). S végül: Széchenyi beszéde sem tartalmában, sem utalásaiban nem indokolhatott változtatást.38 36 A PH következő (nov. 14-i) száma, a november 10-i kerületi ülésről már névvel ellátott részletező beszámolót közölhetett. 37 A nov. 12-i utasítást közli: KLÓM XI. 296. Konkrétan csak formai engedményt hangsúlyoz a szöveg („az országgyűlési szónokok neveit is megemlíthessék"), de a következő mellékmondat első része mégis arra utal, hogy tartalmi tekintetben is lazítás történt: „kiknek közlendő beszédeiből egyedül az izgató és lázító [...]." A kiemelés tőlem - VF. Ugyanez szűrhető le a Pozsonyba érkezett Engel Sándornak adott konkrét utasításból, amely azt rögzítette, hogy „ az országgyűlési tárgyalások felől az újságíróknak mindent szabad közölni, ami nem veszélyes és forradalmi, [...] s ami nincs az uralkodóház ellen. [...]" Az eredetiben levő kiemelés arra utal, hogy Apponyi György magyar kancellár is a hangsúlyt a nagyobb engedékenységre tette. A nádor „rendelésére" még azt is meghagyták Engelnek, hogy „amik az örökös tartományoknak adandó alkotmányról szólnak, törlendők." (Titkos jelentés 1847. nov. 21. KLÓM XI. 310-311., Részben magyarul: MOL N 119. 11271. Arról, hogy miért Engelt rendelték Pozsonyba, lásd Zichy Ferenc és a nádor üzenetváltásait, uo. 1609. és 1613.) Barta István forráskiadványa (KLÓM XI.) mutatja a Kossuth-beszédek törléseinek jellegét, ott, ahol valamilyen kézirat is a kutató rendelkezésére állt. Két újabb tanulmány egy-egy kulcsbeszédhez kötődően pedig még pontosabb eredményekhez vezetett. L. Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde (1848. február 8.). Századok 136. (2002). 909-926.; Pajkossy Gábor: Kossuth felirati beszédéhez (1848. márc. 3.). In: Emlékkönyv Orosz István 70. születésnapjára. Szerk. Angi János, ifj. Barta János. Debrecen, 2005. 169-179. 38 Itt azzal, az egyébként roppant fontos kérdéssel, hogy milyen „tehetetlensége" volt a rendszernek, s hogyan történt (pl.) a cenzúrahivatal leépítése, nem foglalkozunk. Engel visszalépésekor azt javasolta, hogy „az illető újságszerkesztők tudósítói közleményeiket egyenesen" a szerkesztőséghez küldjék le, s majd az „illető lapbírálók, kik a nyomtatásrai engedélyt megadják" döntsenek. (Engel folyamodványát 1. KLÓM XI. 660-661.) Mivel közben 15-én a pesti fiatalok tettlegesen megvalósították a sajtószabadságot, és a Nemzeti Újság március 16-i számában a szabad sajtó tiszteletét zengte (a többi lap pedig még később jelent meg), ezért valószínűleg ez sem történt meg. így éppen a március 14-i lett az első cenzúrázatlan országgyűlési anyaga a „szabad sajtónak". A cenzúra korábbi működésének egyenetlenségéről, s arról, hogy a „pozsonyi" Budapesti Hiradó kevésbé lett meghúzva, a Könyvbíráló Hivatal decemberi jelentése tájékoztat (KLÓM XI. 406-407.), és utalnak rá a fentebb megjelölt tanulmányok. A cenzúra működésére és árnyalt vizsgálatára újabban lásd még: Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán: Reseta János. Századok 137. (2003.) 1169-1178.
