Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
68 SZŐKJE ZOLTÁN 1960-as évek eleje óta folyamatosan figyelemmel kísérte az indokínai helyzet alakulását, így 1965-re már elmélyült ismeretekkel rendelkezett a konfliktus nemzetközi hátterét, a VDK külpolitikáját és a vietnami pártvezetés belső hatalmi viszonyait illetően. A hanoi magyar nagykövetség 1961 végén érzékelte az első baljós jeleket, s azokról Budapestet is megfelelően tájékoztatta.73 A magyar vezetés a XXII. szovjet pártkongresszus következtében előállt új helyzetet aggasztónak találta és azonnal reagált. A Külügyminisztérium 1962. február 6-án utasította Gogolyák Gusztáv frissen kinevezett hanoi nagykövetet, hogy magas szintű személyes kapcsolatait latba vetve tájékozódjon a vietnami pártvezetés álláspontjáról és szándékairól.74 A külügyi instrukció egyúttal figyelmeztetett, hogy az amerikai imperialisták beavatkozása következtében Dél-Vietnamban veszélyes háborús tűzfészek alakult ki. A vietnami hazafiak fokozódó ellenállása miatt várható volt, hogy a térségbeli helyzet a jövőben „komoly politikai bonyodalmakhoz" vezet. A vietnami vezetésen belüli szovjetellenes tendencia és az imperialista fenyegetés együttes fokozódása miatt a hanoi magyar misszió kényes, összetett feladatot kapott. A jó viszony fenntartása érdekében a magyar diplomaták a szovjet-kínai ellentétet illetően a vietnamiakkal nem bocsátkozhattak vitába, de a szilárd (szovjet-barát) magyar álláspontot határozottan fenn kellett tartaniuk. A nagykövetséget utasították továbbá, hogy helyezzen jelentős súlyt „a párt és társadalmi élet problémáinak értékelésére," vagyis kísérje figyelemmel a vietnami pártvezetésen belüli hatalmi helyzet alakulását. A követségnek ugyancsak fokozott figyelemmel kellett kísérnie Hanoi külpolitikai lépéseit, hogy ezekre Budapest — szükség esetén — gyorsan reagálhasson. A direktíva egyértelművé teszi, hogy a magyar kormány elsősorban az 1954-es genfi egyezmények betartását és az ország békés újraegyesítését kívánta támogatni. Nem kétséges, hogy a szovjet orientáció erősítését szolgálták azok a direktívában megfogalmazott további feladatok is, amelyek az egyébként semmilyen közös háttérrel nem rendelkező Magyarország és Észak-Vietnam közötti gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok intenzív fejlesztését irányozták elő. A saját presztízsszempontjai rabjává vált amerikai vezetés sokáig jól titkolt eszkalációs törekvései és a „vietnami hazafiak növekvő ellenállása" következtében 1964-re Dél-Vietnam valóban háborús tűzfészekké alakult. Mint láttuk, a Hanoi politikai érdekeinek jobban megfelelő kínai irányvonal túlsúlya miatt Moszkva ekkor kevés befolyással bírt az indokínai eseményekre. A szovjet blokk számára a lengyel és a magyar diplomácia előnyös vietnami pozíciója ebben az időszakban kétszeresen hasznosnak bizonyult.7 5 A hanoi vezetés szov-73 „Összefoglaló a VDK külpolitikai munkájáról," 1962. február 1., MOL, Külügyminisztérium, 1962, Vietnam, TÜK iratok, 002180/1/1962, XIX^J-1-j, 3. doboz. 74 „VDK-ra vonatkozó 'Direktívák' átdolgozása," 1962. február 6., MOL, Külügyminisztérium, 1962, Vietnam, TÜK iratok, 001731/1962, XIX-J-1-j, 2. doboz. 76 Lengyelország NFEB-tagsága révén hivatalos kapcsolatban állt a genfi értekezlet résztvevőivel, így Pekinggel és Londonnal is. A lengyel diplomaták szabadon közlekedtek Hanoi és Saigon között, napi munkakapcsolatban álltak mindkét vietnami fél képviselőivel, s az így szerzett információkat megosztották a „baráti" diplomatákkal is, kiváltképp az ekkor szinte teljes elszigeteltségben működő hanoi szovjet nagykövetséggel. Kevésbé ismert azonban, hogy 1962 és 1965 között a lengyelek-
