Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
710 VELKEY FERENC rásként így csak a sajtóközlésekre hagyatkozhatunk. Ezért, s egy, módszertani szempontból nem elhanyagolható kérdés miatt — tudniillik, hogy milyen mélységű következtetést vonhatunk le másodlagos szövegközlésekből —, valamint Széchenyi sajtóügyi megszólítottsága miatt, röviden a figyelmünket az utolsó rendi országgyűlés sajtóviszonyaira fordítjuk. A diéta előkészítő és megnyitó napjai után a 4. kerületi ülésben 1847. november 16-án kezdődött meg a „szokásos" küzdelem az országgyűlési nyilvánosság szélesítése érdekében. A „kerületi napló" és/vagy „országgyűlési újság" és/vagy a „hírlapok szabadabb mozgása, sajtótörvény" dilemmája állt a viták kereszttűzében. Már a két napos vita elején elvetették a napló-változatot, de a „külön szabad országgyűlési hírlap iránti üzenet" többséget kapott. Mindamellett azt is elhatározták, hogy a nádor közbenjárását kérik „a lapok szabadabb mozoghatása iránt", annak érdekében, hogy a politikai sajtó formai és tartalmi korlátok nélkül számolhasson be az országgyűlés történéseiről. E „gyakorlati" lépések mellett a sajtóviszonyok törvényes és megnyugtató rendezése céljából kerületi választmányt állítottak fel. A november 18-i kerületi ülésben újabb vita után megfogalmazták az országgyűlési lap iránti és a nádori közbenjárást kérő üzeneteket, s majd a november 19-i országos ülésben mindkettőre többséget mondtak ki.34 Miközben a rendek a sajtóviszonyok törvényes rendezése mellett és a nyilvánosság szélesítése érdekében érveltek, már a sajtóban jelentős előrelépés volt megfigyelhető, s még a tárgyalások, a nádori közbenjárás kérése előtt néhány kívánalom teljesült. A Pesti Hirlap vonatkozó számait figyelve szembetűnő, hogy az 1843-44-es országgyűléshez képest mennyivel „kötetlenebbek" a diétái beszámolók. Kemény Zsigmond november 12-én megjelent programadó cikkében (Időjelek V.) a következőképpen igényelt „szabadabb mozgást a hírlap-irodalomnak": „Közölhessék hírlapjaink a nyilatkozók neveit; adhassák az országteremben elmondott szónoklatokat céljok szerint egész terjedésében vagy kivonatban; tárhassák föl a szőnyegen levő, a vitatkozás alatti kérdésekről, s azok folyamáról igénytelen nézeteiket: ezen három pontból áll minden, mit a sajtóügyben, a mennyiben a diétái nyilvánosságra vonatkozik, tenni szükséges."35 Ugyanabban a lapban két nappal később a Kemény által megfogalmazott elvárások lényegében teljesültek, és utóbb is ezen az országgyűlésen a politikai saj-34 A PH 1847. november 21., 23., 25. és 26. számai alapján rekonstruáltuk a vita teljes történetét. E kerületi ülésekre érdemben kitért Pompéry János is kéziratában. Utóbb a történéseket jól követhetően, röviden összefoglalta: Kosáry D.: A forradalom i. m. 27-28. A kerületi naplóra csak 7 megye szavazott, a külön országgyűlési hírlap terve pedig 25 igen-t kapott 24 nem ellenében. Több megye az igen szavazata ellenére pártolta a szabad sajtó kivívását is. Ezzel szemben Kossuth Lajos és Szemere Bertalan éppen azért utasította el a diétái hírlap tervét, mert az „monopólium színét" viselve akadályozná a szabad sajtó felé való továbblépést. (PH, 1847. nov. 23.) A nádornak szóló üzenet legfontosabb része: „A KK. és RR. naponként jobban érzik annak szükségét, hogy az országgyűlési tárgyalások a nyilvánosságnak, mint az alkotmányosság éltető elemének, minden megszorítás nélkül, szabadon, híven adhassanak át a hírlapok által; [... a gátak elhárítását] kieszközölni méltóztassék." (PH, nov. 25.) 35 PH, 1847. nov. 12. Egyébként Kemény is egyetértve a későbbi Kossuth - Szemere állásponttal rögzítette: „Az úgynevezett országgyűlési hírlap célra nem vezet, [...]."
