Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
708 VELKEY FERENC összefüggéseinek felvázolása után nyilván kellően indokolt a kérdés: vajon ő mit mondott? A beszéd (változatokban) Széchenyi István mint az 1847 novemberében kiküldött sajtóügyi választmány elnöke az ülésen lett megszólítva — Kossuth „hívta fel" a kerületi deputációt gyors még aznapi munkára —, ezért nem előre megírt beszédet tartott, így felszólalásáról kéziratai között nem maradhatott fenn sem részletes szöveg, sem vázlat, sem gondolattöredék, azaz beszédének csak áttételes hírlapi közléseit ismerjük. Szerencsére a nemes gróf felszólalása kitüntetett figyelemben részesült, s így róla négy teljes (egész) és egy kivonatos (rövidített) sajtóközlés maradt fenn. A sort — időrendben haladva — a Budapesti Hiradó március 15-i száma nyitotta meg, utána következett a Nemzeti Újság 16-i, a Pesti Hirlap és a Pester Zeitung 18-i s végül a Jelenkor március 19-i száma. A forráslehetőségek így csak részben korlátozottak, hiszen a bő és részletes sajtóanyag kárpótolja az eredeti kéziratot, a kerületi naplót illetve a hosszabb naplószerü titkos jelentéseket hiányoló kutatót. Minden valószínűség szerint — mint ahogy az alábbi sajtóügyi áttekintés is mutatja — a hírlapok szabadabb diétái munkája, illetve az 1843-44-es kerületi napló sorsa, közzétételének sikertelensége okozta, hogy a rendek az 1847/48-as országgyűlésen a kerületi napló vitele ellen döntöttek. A november 16-i ülésen csak; amint a diéta eseményeit egykorűan összegező Pompéry János megfogalmazta: „ker. jegyzőkönyv fogadtatván el, ha erre áldozásra kész toll találkozik." A jegyzőkönyvírásra végül is „találtatott toll" Kocsis Péter személyében, de a kerületi ülések naplószerü követése elmaradt. Kocsis anyagát eddig nem leltük meg, de vélhetően, a jegyzőkönyv kivonatos jellege miatt a beszéd rekonstrukciójához érdemben úgysem járulhatna hozzá.3 0 Azt érzékenyebb veszteségnek tekintjük, hogy sem a Kancellária hivatalnokai által készített részletes titkos jelentések között, sem pedig az országgyűlési titkosrendőrség jelentéseiben — legalábbis a hozzáférhető állagokban — nem találtuk meg az egyébként megszokott, bő kerületi beszámolót. A Kancellária hivatalnokai ezen az országgyűlésen is titkos jelentéseket készítettek (Geheime Landtagsberichte vagy: Geheime Berichte) naplószerűen lejegyezve a kerületi ülések történéseit. Úgy tűnik azonban, hogy március 13-tól, a bécsi forradalom hatására néhány napra kizökkent a világ. Hiszen márciusban 13-áig minden ülésről, és 18-ától (a 30 Pompéry János: Magyar országgyűlés 1847-ben. 5. OSzK Kt. Quart. Hung. 2644. Kocsis (máshol Kotsis, Kocsits) Péter folyamodványára 1. MOL Regnicolaris Levéltár, Archívum Regni Diaetae, Diaeta anni 1847-1848. B. cs. 44. Kocsis hosszan vitte beszámolóját, s januárban azzal a kéréssel adott munkát a nádornak és a kancellárnak, hogy engedélyezzék kinyomtatását. Többszöri folyamodványa ellenére ez az ügy nem haladt előre, míg végül április közepén visszakapta „8 darabbani jegyzőkönyvét", mivel a cenzúra eltörlése miatt úgysem kellett kiadásához felsőbb engedély. Gyaníthatóan márciusig nem is jutott el a munkájával. A vonatkozó dokumentumok Takács Sándor általi kivonatát 1. MOL N 119.: 1531, 1650, 1659, 1673. és 1675. A kérdés reformkori történetére áttekintően: Dr. Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja. Bp. 1939. 130-310. A korábbi kerületi napló sorsáról: Dobszay Tamás: Az 1843-44. évi országgyűlés kerületi naplója. In: A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Főszerk. Gergely Jenő. Szerk. Csapó Csaba, Dobszay Tamás, Zeidler Miklós. Bp. 2000. 83-100.
