Századok – 2010

SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én

SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 707 színterek között, s hatásuk egymást erősítve — ha nem is mindenben egyetértve — ugyanabba az irányba: az önrendelkező polgári Magyarország megteremtése felé mutatott, ezért az összehasonlító dimenzió nélkül is megjelölhetjük március 14. jelentőségét. így a „Pest és/vagy Pozsony" között mérlegelő értékelő-hagyományok feltérképezésétől itt eltekintünk.28 Az aznapi pozsonyi történések lényegét tehát abban ragadhatjuk meg, hogy az országgyűlés „testületi" állásfoglalásával a nemzeti akarat legitim megjelenítője lett. S bár utóbb Pest forradalmárai csak korlátozottan és ideiglenesen fogadták el ezt a szerepét, de az átmenet idejére ők is tudomásul vették. Mivel a diéta nem direkt forradalmi nyomás alatt cselekedett (Pozsonyban nem volt, Pesten pedig másnap tört ki a forradalom), s mivel törvényalkotó tevékenysége királyi szentesítéssel zárult, ezért a legalitás letéteményese maradt, és a jogfolytonosságot biztosítva lett meghatározója a „forradalmi" folyamatnak. Praktikus politikai következménye is lett ennek, mert így azonnal, még kedvező erőviszonyok közepette lehetett az átalakulás alapkeretét rögzíteni. Ezáltal a magyar „48" dinamikáját és (viszonylagos) stabilitását az országgyűlés rendszerváltó szerepével megteremtődő „nemzeti konszenzus" és az egyidejű ülésezésből következő tempóelőny biztosította. A későbbi események jellegét (s bizonyos összefüggésben lényegét) meghatározó fordulat következett be tehát március 14-én Pozsonyban.29 Ha a diétán mosoni követként jelen levő és az aznapi tanácskozásokon részt vevő Széchenyi István egyetlen hang nélkül, vagy akár csak egy-két szó elmondásával fejezte volna ki egyetértését, örömteli vagy kételyes várakozását, távolságtartását, elutasítását stb., annak is különleges üzenetértéke lenne. Hiszen kivételes helyzetekben még az állásfoglalás hiánya is állásfoglalásnak minősül. O azonban felszólalt, s a beszédhelyzet közvetlen és néhány közvetett többször hangot is adtak), hogy diéta (és ezzel az új rendszer alapkeretét meghatározó törvényhozás) Pozsonyban marad. Az eseményeket legutóbb pesti nézőpontból részletesen ismertette: Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Enciklopédia Kiadó, H. n. 1998. Különösen: 63-68. 28

Valójában csaknem mindegyik kapcsolódó (és nemcsak elemző) történeti munka (kimondva, kimondatlanul) állást foglal a kérdésben. Érdekes módon a kronológiailag párhuzamos események egymás utáni „elbeszélése" rendszerint önmagában is kifejezi a szerzők súlyozását. Csak két jellegzetes, eltérő értékhorizontú példa a legismertebb történeti összefoglalások közül: Szekfű Gyula a „Magyar történet" vonatkozó kötetében a pozsonyi történéseket mutatta be először, részletesen, és csak az április törvények taglalása után tért ki a pesti forradalomra, s azt, mint egy szándékaiban és eszközeiben „nem reális" epizódot villantotta fel. Ezzel szemben Spira György a tízkötetes Magyarország történetében az európai forradalmi fordulat felidézése után előbb a pesti „visszhangot" értékelte s csak utána a pozsonyit, s előbb a pesti forradalmi megmozdulást irta le s csak utána tért rá a bécsi küldöttség útjára. Az ő üzenete is tételszerűen megfogalmazást nyert: „ezeken a fiatalokon múlott, [ s] a pesti forradalommal csakugyan megtörtént a frontáttörés Magyarországon is." Vö.: Szekfű Gyula: A tizenkilencedik és a huszadik század. [Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. VII. (Az 1. kiadásban).] Bp. É. n. Illetve: Spira György: Polgári forradalom (1848-49). In: Magyarország története 1790-1848. [Magyarország története tíz kötetben. 6/1.] Főszerk. Kovács Endre; szerk. Katus László. Bp. 1987. 61-95. A kölcsönhatások újragondolására talán a legalaposabb kísérlet: Varga J.: A jobbágyfelszabadítás i. m.; a kérdésről összefoglalóan legutóbb: Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történetírásban. Aetas, 14. (1999. 1-2. sz.) 53-71. 29

Az országgyűlés 48-as szerepének jelentőségét nemzetközi összehasonlításban legbővebben Gergely András taglalta. Különböző időben megjelentett 48-as írásait tanulmánykötete nyomán idézzük. Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből. Bp. 2001. Főként 258-259.