Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 703 ígérkezett, mert ezáltal nem kellett hosszabb szövegalkotási vitákba bonyolódni, és a történéseket dinamikus mozgásban lehetett tartani.1 6 Három ritmusban fejeződött ki és konkretizálódott az új helyzet diktálta lendületesebb program: előbb a diéta ülésein majd az esti Zöldfa-vendéglő előtti fáklyásmenet alkalmával s végül az éjszakába nyúló egyeztetéseken. Először az országgyűlés alsó táblája Kossuth délelőtti harmadik felszólalása nyomán határozatot fogadott el a „felírás kitételeinek magyarázata iránt." 0 beszédében a „sajtószabadság, a vallás [egyenlőség], a nevelés, képviselet, évenkénti országgyűlés, felelős kormány, erdélyi unió" illetve a „nemzetőrség" megnevezésével kifejezte, hogy milyen „részletes kívánatok" érthetők bele a felirat „általános kifejezéseibe," s ezzel konkretizálta, némileg kiegészítette, s olykor átértelmezte az eredeti szöveget.17 A később Szentkirályi által megfogalmazott „határozat" pontos funkcióját nem rögzítették, de mivel az alsótábla országos ülésén döntés született róla, ezért a hivatalos állásfoglalás rangjára emelkedett, s így mintegy kiegészítette, értelmezte a feliratot.18 Másodszor az esti fáklyászene közben szintén Kossuth fogalmazta meg azt az egyre nyilvánvalóbb politikai követelményt, hogy a küldöttség ne csak a felelős kormány lehetőségével, hanem kinevezett 16 A történéseket így interpretálja: Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986. 17., Varga J.: A jobbágyfelszabadítás i. m. 51. Ezzel ellentétesen a szöveg elégtelenségére nagyobb hangsúlyt téve: Károlyi Árpád. Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) (A forrásokra alább: APTAUE). írta és okirattárral ellátta: Dr. Károlyi Árpád. Bp. 1936. 7-10. 17 A PH és BpH nyomán. Kossuth részletesebben a feliratban megnevezett „comissáriusok" és az elérendő „felelős kormány" közötti disszonanciát magyarázta (oldotta fol) a régi szöveg átértelmezésével, majd a sajtószabadság körüli kérdéseket tárgyalta. A többi ügyet lényegében csak fölsorolta. 18 Némi zavar figyelhető meg az alap-szakirodalomban e dokumentum körül. Barta István forráskiadványában a PH március 18-i számára hivatkozva ezt a döntést tévesen a 15-i reggeli kerületi ülés keretébe utalta. Minden bizonnyal őt az zavarta meg, hogy a PH-ban valóban a 15-i reggeli üléshez csapva közölték (keltezés nélkül) a határozatot, pedig a BpH márc. 15-i számának pontosabb eseményleírása, s még inkább az alsótábla naplója egyértelművé teszi a dokumentum megszületésének idejét. Mivel sokat forgatott forráskiadványról van szó ezért tévedése természetesen ismétlődött az irodalomban. (Pl. Kosáry D.: A forradalom i. m. 35.) Ebben a kérdésben elbizonytalanító Varga János megállapítása is. Ö azt látta igazolva egy követjelentés és beszámoló alapján, hogy „mái- e nap [azaz 14-én] megegyeztek a követek" a felirat konkretizálásáról, s azt hangsúlyozta, hogy ez a délutáni országos ülésen történt („újabb nagyjelentőségű megegyezés született"). Pedig már Kossuth a harmadik jelentősebb felszólalásában „határozat kimondását kérte" az átértelmezésről, s utána a délelőtti kerületi ülés záró eseményeként az elnök „Pest követének előadása értelmében" végzésként rögzítette azt. A délután folytatódó kerületi és országos ülések kezdetén Szentkirályi Móric jegyző csak fölolvasta a „magyarázatot". Azaz Kossuth említett beszéde után már sok tennivaló nem maradt, s így nem véletlen, hogy egyáltalán nem is tárgyalták újra délután a konkrét kérdéseket, csak a formába öntött szöveget hallgatták meg (fogadták el). Az idézett Jegyzőkönyv" Kossuth beszéde után rögzítette, hogy a felirat magyarázata „táblai határozatul kimondatik", s a délutáni ülés kapcsán már meg sem említette ezt az ügyet (Márcl4Jegyz. MOL N 119. 666-667.). A dokumentum sorsa is kérdéses. Az alsótábla naplója szerint a szöveg felolvasása (közlése) után az elnök azt rögzítette, hogy a „KK. és RR. nem kívánják közölni a mélt. Főrendekkel, csak mint conclusumot kívánják tekinteni (mint határozatot)." Ezzel szemben az irományok között e tétel mögött (aminek csak a címe szerepel ott helyesen, mivel szerkesztési- vagy sajtóhiba miatt a szöveg helyett az előző dokumentumot közölték újra) 52. szám alatt ez olvasható: „Beleegyező szóbeli izenete a mélt. Főrendeknek ugyan ezen tárgyban." Eszerint a szöveghely szerint a főrendek ismerték a rendek határozatát a „felírási javaslat értelmezése iránt", és úgy fogadták el a feliratot. Vö.: KLÓM XI. 660. (itt lásd az elfogadott Szentkirályi-féle „magyarázat" szövegét is); PH, márc. 18.; Varga J.: A jobbágyfelszabadítás i. m. 55. (40. jegyz); Károlyi A.: Az 1848-diki törvények i. m. 10.; MK Napló 165. és MK Irományok 76-77.
