Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
704 VELKEY FERENC miniszterelnökkel térjen vissza; s azt is egyértelművé tette, hogy e poszt várományosa Batthyány Lajos gróf.19 Harmadszor az éjszakai tárgyalások jelentősen továbblendítették az érdekegyesítés elvére épülő politika társadalmi kívánalmait. A korábbi diétái állásfoglalásokon túllépve egyrészt immár azt rögzítették, hogy a közteherviselés követelménye „minden közteher" közös és arányos viselésére terjedjen ki, másrészt pedig azt, hogy úrbériség megszüntetése egyszerre, általánosan történjék, mégpedig úgy, hogy a „magán-birtokosok kármentesítésének kötelességét a közállomány vállalja el." Ez a határozat szerepelt az éjszaka megszületett, 14-ére keltezett dokumentumban („Nyilatkozata a követi karnak küldőihez"), de hivatalossá csak a kora reggeli (márc. 15-i) kerületi ülésen lett, amely után 10 órakor a diéta küldöttsége hajóra szállt, hogy Bécsben szerezze meg a jóváhagyást (garanciát) a polgári-nemzeti átalakulás döntő fordulatához.2 0 Áttekintve az eseményeket megállapíthatjuk, hogy nem érdemtelenül nevezte egykorú méltatója a március 14-i ülést „Magyarország egyik legszebb országgyűlési tanácskozásának."2 1 Az átmenet feszült politikai harcai után aznap az országgyűlés a történések „színvonalára felemelkedve" (persze azt is mondhatnánk: azok kényszerében) egységesen vállalta a nemzet önrendelkezését és a polgári átalakulást megfogalmazó reformokat, és estére a március 3-i kossuthi javaslat már diétái feliratként az alsó- és felsőtábla által is elfogadva, a kapcsolódó állásfoglalásokkal a rendszerváltás alapjait rögzítve — ahogyan Batthyány Lajos aznap kelt levelében értékelte: „hosszú küzdelmeink gazdag gyümölcseként" — várta bécsi „utazását". A kravall félelme nyilván hatást gyakorolt az eseményekre, de arról, hogy közvetlen forradalmi nyomás alakult volna ki Pozsonyban csak igen korlátozottan, a felsőtábla összefüggésében szól néhány forrás. Hathatott a mágnások magatartására az ülőhelyükre helyezett fenyegető cédula, az ifjúság kardos-pisztolyos felvonulása és hangereje, amire néhány dokumentum és visszaemlékezés utal. Valószínű azonban, hogy a bécsi események után, illetve a nádor erélyes és egységet igénylő kiállása miatt — közvetlen nyomás nélkül is —, egyhangú határozat született volna a felirat mellett. Jellemző, hogy Hunkár Antal visszaemlékezésében, miközben az ifjúság eltökélt felsőtáblai „bevonulását" emlegette, rögtön azt rögzítette, hogy nem volt szükség beavatkozásukra. Még az aznapi összefoglaló jelentések is az ülések „nyugodt" légkörét emelték ki, úgyhogy inkább csak a forradalmi hevület élménye (illetve félelme) okozta, hogy néhány szerző (egy-két ifjú illetve konfidens) a főrendekre nehezedő nyomást emelte ki. A sajtóhíradások és a rö-19 Az esti történésekről mindegyik idézett lap ilyen értelemben számolt be, s az egykori levélírók is a nap egyik legfontosabb eseményének értékelték az ottani beszédeket, s különösen Batthyány miniszterelnök-jelöltként való megnevezését. Példaként idézhető Matuska János és (a kérdést negatívan érintő) Bártfay József levele (AFESzL I. 103-104., 109-113.), a forradalom történetének egyik korai összefoglalása (Irányi Dániel - Charles Louis Chassin: A magyar politikai forradalom története 1847-1849. A szöveget gondozta: Spira György. Bp. 1989. 137.), Szalay István nádori titkár titkos jelentése (MOL A 96. Magyar Kancelláriai Levéltár, Acta Diaetalia, (alább: MKL, AD,) 17. cs. Geheimen Berichte Briefe Szalay [...] 91-92.). 20 A nyilatkozat szövege: PH, márc. 18. és BpH, márc. 16. A határozat megszületésének körülményeiről és előtörténetéről a legrészletesebben: Varga J.: A jobbágyfelszabadítás i. m. 56-76. 21 Irányi D. - Chassin Ch. L.: A magyar politikai i. m. 136-137.
